Fülöp kutya, a nagycserkeszi állatkínzók áldozata. Borzalmas kínokat állt ki. Elpusztult; 2017. június 6-án. A felháborító esetről bővebben itt olvashat >>
…”A magyar erkölcsileg nem lehet nagy nemzet addig, míg az állatokkal ilyen rosszul bánik… Az állatokkal való bánásmód kihat az emberekkel való viselkedésre is…”
…”Már régen eljött tehát az ideje, a hivatalos állatrendőrség létrehozásának, – amerikai mintára, de magyar viszonyok közé adoptálva… Ne mutogasson ránk bárki is külföldről, “Na ezek a magyarok még a legalapvetőbb dolgot, az állatvédelmüket sem tudták megszervezni…”
1. Állatrendőrt, állatvédelmi felügyelőt minden településre, amerikai mintára – hatósági jogkörrel felruházva
A magyar erkölcsileg nem lehet nagy nemzet addig, míg az állatokkal ilyen rosszul bánik.
…”az emberi primitívség és önzés akkora méreteket öltött, hogy az már komoly veszélyt jelent kultúránkra, társadalmunkra. – S ez az állatokkal való rossz bánásmódban ölt testet először. Ne felejtsük el, hogy aki állatot kínoz, az előbb utóbb embert is fog.”
***
1.5 éve már, hogy életbe lépett a kormány azon rendelete, miszerint; “Tilos a kutyát tartósan láncra kötni, vagy láncra kötve tartani.”
Az elmúlt egy év alatt akár meg is szűnhetett volna ez a fajta barbár kutyatartás az országban, – csakhogy nem volt senki, aki a kormányrendeletnek érvényt szerzett volna.
Az állatvédelmi feladatokat az önkormányzatokra lőcsölték rá, akiknek ez éppen úgy hiányzott, mint a sántának egy púp. Nem is igazán jeleskedtek a kormányrendelet végrehajtásának ellenőrzésében.
Pedig Magyarországon tobzódik az állatkínzás, főleg vidéki falvakban, kisvárosokban, – ahol az emberek nagy részének fogalma sincs arról, hogyan is kell egy kutyát tartani, s az állatnak tulajdonképpen mire van szüksége.
De ez igazság szerint nem is érdekli őket. Nem veszik az ebeket emberszámba, de állatszámba se, sőt élőlényszámba se.
És nincs senki, aki elmagyarázná az iskolázatlan, de öntelt figurának; hogy “bizony kegyetlen dolog ám a kutyádat mínusz 20 fokban is egy rövid láncon tartani!” Leginkább úgy lehetne ezt a leghatásosabban érzékeltetni vele; mi lenne, ha a őt is úgyszintén megláncolnák, a legnagyobb hidegben, min. 72 órára, – s ha esik a hó, akkor behúzódhat a kutyájának kitett betongyűrűbe, vagy vashordóba.
Eledelként kaphat vízben áztatott kenyeret, vagy a legolcsóbb ócska tápot, melynek semmi tápértéke nincsen, csak iszonyú hasmenést okoz. Esetleg lakomaként lerágott csontot.
Ha ugyan kap enni minden nap-, s nem csak hetente úgy kétszer.
Sokan lehet, hitetlenkednek, pedig valós problémákról beszélünk. – Ahogyan hazánkban a vidéki kutyák, de általában az összes háznál tartott állat tekintélyes részével bánnak, – az sok esetben kimeríti az állatkínzás fogalmát.
2. Az állatkínzásnak évszázados hagyományai vannak
Így tartotta az iskolázatlan ember apja is a kutyát, a nagyapja is, – ezért tehát ő miért is tenne másképp? S, ha pedig a durva és primitív bánásmód miatt a szerencsétlen állat elpusztult, “megdöglött”, ahogyan a primitív lelkű fogalmaz, – majd szerez másikat. Hisz “Csak egy kutya. Nehogymá’ egy rohatt’ dög miatt legyen bánatom!” jelenti ki, mielőtt egy újabb flakon bort nyit meg.
Bizony Magyarországnak vannak olyan szegletei, s nem is csak a legeldugodtabb helyeken, ahol így gondolkoznak az emberek. Nem mindenki, de vannak szép számmal, sőt több helyen ez a gondolkodásmód a domináns.
A magyar vidék szégyene; még mindig a láncos kutya
Az előbb már említettük; nem légből kapottak a megállapításaink, hanem a lesújtó tapasztalataink alapján; NAGYON IS VALÓS PROBLÉMÁKAT KÍVÁNUNK A FELSZÍNRE HOZNI!
A magyar vidék szégyene; még mindig a láncos kutya. Mert lehet valaki akármilyen szegény, de az nem jelenti azt, hogy durva, érzéketlen, állatokat nota bene, a nála gyengébbeket kínzó ember legyen.
Sok helyen az együttérzésnek, empátiának nyoma sincs. Miért is lenne, hisz’ tanította őket valaki erre? Tanította valaha valaki is ezeket ez embereket arra, hogy mi is az az “Érzelmi intelligencia?”
3. Máshol a világon azért más a helyzet.
Hazánknál kulturáltabb országokban, – mint pl. az Egyesült Királyságban, 100 évvel korában született meg az Állatvédelmi Törvény, mint Magyarországon. – Persze fel lehet háborodni, sértett nemzeti büszkeséget emlegetni, mondván a magyar is kulturált nemzet, ami többnyire igaz – ám, ahogyan a mottónk is fogalmaz; “Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik” – Gandhi.
És ezzel a megállapítással nem is érdemes vitatkozni.
De felhozhatjuk példának az Egyesült Államokat is: pl. California Állam állatvédelmi törvényéből: “1000 dollár pénzbüntetés, vagy fél év elzárás jár annak, aki naponta 3 óránál hosszabb ideig tartja láncon kutyáját a szabadban.
De nem kell a további példák felsorolásához továbbra is nyugatra menni, indulhatunk keletre is. Indiában az első állatmenhely, már jóval az időszámításunk előtt létezett. Ahogyan most is van számtalan, országszerte. Pedig Indiáról (bár atomhatalom), azért nem mondható el, hogy gazdag ország.
De nézzük például még Kelet-Európát. Az orosz elnök honlapjának külön állatvédelmi rovata van, feltehetően elég költséges állat és természetvédelmi projekteket tartalmaz – és mivel mindezzel együtt az elnök az ebek nagy barátja is, több kutyája is volt már a médiafigyelem központjában, – ezekkel követendő viselkedésmintát is adott népének.
Ezzel szemben a magyar kormány az állatvédelemre szinte nem is költ semmit.
Ki kell, hogy jelentsük; Az alacsony szintű állattartási kultúra, – és a minden részeredménye ellenére, de a számokat tekintve mégis sikertelen állatvédelem, – a nemzeti kultúránk egyik gyenge pontja. Mondhatni leggyengébb láncszeme. S mint tudjuk, a lánc minőségét, mindig a leggyengébb szem határozza meg.
Pedig hazánk nem tartozhat a kultúrnemzetek közé ebben a állatvédelmi, és ‘zöld szempontból’ is siralmas erkölcsi állapotában, – míg a rendszeresen ismétlődő, s mindennapos állatkínzásokat nem torolja meg senki.
Mert az állatokkal való bánásmód kihat az emberekkel való viselkedésre is.
Az állattartás kulturáltságát, ha másképpen nem, de ki kell kényszeríteni, mert az emberek jó része nem hajlandó változni. Minek is tenné? Esetleg a kormánytól követelnek udvaruk új kerítésére pénzt, s akkor talán nem kötik ki a kutyájukat. (Úgy egy hétig, – tesszük hozzá).
4. Hatósági jogkörrel felruházva
Már régen eljött tehát az ideje, a hivatalos állatrendőrség létrehozásának, – amerikai mintára, de magyar viszonyok közé adoptálva.
Állatrendőrség – Animal cop
Az állatrendőr, (animal cop) magyarosabb megfogalmazásban; állatvédelmi rendőr, vagy állatvédelmi felügyelő, – éppúgy a rendőri testület tagja lenne, csak éppen speciális feladatokkal megbízva. Ugyanúgy külön feladata lenne, mint más speciális csoportnak, legyen az életvédelmi, lopási alosztály, vagy drog-nyomozó, stb.
Az állatvédelmi rendőrök, vagy felügyelők akár tartozhatnak a már nagy hagyományokkal rendelkező kutyás rendőri egységekhez is, úgymint a K-9-es egységhez, vagy a kábítószer kereső kutyákat képző és foglalkoztató egységekhez is.
Az állatvédelmi rendőrnek, vagy állatvédelmi felügyelőnek természetesen intézkedési jogosultsága lenne, – hatósági jogkörrel felruházva, intézkedései a Büntető Törvénykönyvet, s az Állatvédelmi Törvényt veszik majd alapul.
Ha állatkínzást tapasztal, mint rendőrnek joga lesz majd az állatot azonnal elkobozni, nota bene; kimenteni, – hivatalosan pedig; lefoglalni, míg az eljárás tart, vagy míg új gazdája nem lesz. És a kínzás miatt súlyosan megbüntetni, vagy feljelenteni az addigi tulajdonost, aki így kerülhet a bíró elé. De addig is, míg a bíró másként nem dönt, eltiltják az állatkínzót a további kutya, vagy állattartástól. Súlyosabb esetben az állatvédelmi rendőr, vagy felügyelő, akár kényszerintézkedést is alkalmazhatna, vagy őrizetbe is vehetne.
Ne mutogasson ránk bárki is külföldről, “Na ezek a magyarok még a legalapvetőbb dolgot, az állatvédelmüket sem tudták megszervezni.”
Igen tehát régen eljött az ideje az állatgyilkosságok, kínzások kemény hatósági megtorlásának. Mielőtt az ország olyan mély erkölcsi szakadékba kerül, ahonnan nem lesz visszaút.
Egyes helyeken, s aggasztóan egyre több helyen, – az emberi primitívség és önzés akkora méreteket öltött, hogy az már komoly veszélyt jelent kultúránkra, társadalmunkra. – S ez az állatokkal való rossz bánásmódban ölt testet először.
Ne felejtsük el, hogy aki állatot kínoz, az előbb utóbb embert is fog.
Milyen közösségi viselkedés várható attól, aki így kínozza kutyáját??
Fort András / Szabad Riport
Freedom Report 
Minden szavával egyetértek, az igazságkeresésével a mély és sötét aljasságok, kegyetlenségek ellen.