Korhatáros videó. Megtekintéséhez, kattints a képre!
Ha sikerült megnézned ezt a filmet, – többé már nem leszel az, aki előtte voltál…
Drón-, és rejtett-kamerás felvételek segítségével betekintést nyerhetünk a modern állattenyésztés legsötétebb titkaiba, megkérdőjelezve az ember állatok felett gyakorolt felsőbbrendűségének létjogosultságát.
Magyar hangok: Szabó Dávid, Peller Anna, Földes Eszter, Kiss Eszter. A magyar szinkron a Magyar Vegán Egyesület és a Vegán Állatvédelem Egyesület közös projektjeként jött létre.
Freedom Report 
@mariannadomonkos4267: “Amíg az emberek ilyen brutálisan bánnak az állatokkal addig nem lesz a földön béke és nyugalom.
Az emberiségnek meg kéne érteni ezek az állatok is érző lények és ilyen körülmények között sokat szenvednek. Próbálok változtatni az étrendemen,hogy kevesebb állat élje át ezt a szenvedést…”
@timeap: “13. percig bírtam megnézni, gyomorgörcsöt kaptam tőle és már a könnyeim nyeltem
️ ezt mindenkinek látnia kéne. Én már rajta vagyok a vegánság felé vezető úton, már egy ideje próbálok csak zöldségeket, gabonát enni, de ez után nem tudom hogy valaha akarok -e még húst enni, remélem soha…”
@AccordingtoSophie: “Köszönöm, hogy szinkronnal is feltöltöttétek. Először nem mertem végig nézni, de belevágtam. Bőgve, zokogva, dühösen és kiábrándultan. Egy jó ideje próbálok változtatni az életmódomon, hogy minden olyan terméket, ételt, szórakozást… vagyis mindent kizárjak az életemből, ami ezt segíti elő. Igyekszem tájokoztatni, kedvességgel és türelemmel az ismerőseimet is.
De most, ahogy végignéztem a videót, ismét elfogott a keserűség. Mérhetetlen dühöt érzek. Újra és újra ugyan azért, ahányszor előkerül a téma, hogy miért nem eszek húst. Mert nekem ezt kiskoromban senki sem mondta. Soha senki sem mondta, hogy a boci nem mosolyogva adja a tejet, mint a reklámban. És nem is úgy, ahogy mi falun szokva voltunk hozzá. Hogy a tehén csak akkor ad tejet, ha borja van, és csak annyit vesznek el tőle, hogy szép egészséges borja legyen, és sokáig tartják a tejéért. Dühös vagyok, és mérhetetlenül kiábrándult és szomorú, hogy csak pár évvel ezelőtt hívták fel rá a figyelmem.
Mert egy álomvilágban élünk, színes reklámokban hazudnak nekünk és elhisszük. Elhittem. Elhittem azt is, hogy az angóra fonal jó. Finom, puha. És elhitettem magammal, hogy nincs semmi baj, mert biztosan mindenki szereti az állatokat. Nálunk ismerősöknek van otthon angóra nyuszi. Szeretik, gondozzák, és a gondos fésülgetés után, amit a nyuszi nagyon szeret, nekünk szokták adni a kifésült szőrt. Ezt pedig táborozó gyerekekkel szoktuk megfonni kézzel, fonalnak. És dühös vagyok, mert évekig elhittem, hogy biztosan az iparban is így működik.
És dühös vagyok magamra, és mindenkire, dühös vagyok a gazdaságra és a pénzéhes emberekre. Azt hiszem, csak azokra nem vagyok dühös, akik még nem tudják, akikhez még nem jutott el. Mindaz, ami most történik. Amikor én gyerek voltam nekem ezt senki sem mondta. És most nem tudom, hogy ha lesz gyerekem, hogyan fogom elmondani, vagy nem elmondani, hogy miért nem iszunk tejet a boltból, vagy miért nem veszünk sonkát. Látom a híreket, hogy valami megmozdult, hogy egyre többen próbálnak minél kevesebb szenvedést okozni a bolygónak és az állatoknak. És mozdul. Lassan, de mozdul. Azt hiszem jelenleg ti/ők tarjátok bennem a lelket!…”
Ajánlja: Fort András – Szabad Riport