Ebben az évben a március 20-án, a tavaszi napéjegyenlőség napján – druidák és a pogányok gyülekeztek Stonehenge ősi kősztéléinél kora reggel, hogy lássák a napfelkeltét, – melynek sugara minden évben ezen a napon, – ugyanazt a követ világítja meg.
Tavaszünnep
Ez egy “ad hoc” tavaszünnep, amelyen évről évre nemcsak az ősi druida vallás követői vesznek részt, – hanem hétköznapi brit és nem brit családok, a kontinensről is, – vallásosak, és nem azok, pogányok és keresztények, – turisták, utazók, – mintegy több száz ember vesz részt minden egyes napéjegyenlőségi ünnepen, Stonehenge-ben.
Sokan érzik azt, amikor ott vannak egy ilyen ősi szertartáson, – egy ilyen ősi építményben, – hogy ez számukra egy ‘Harmadik tipusú találkozás’.
Bár igazán spirituális élménnyé akkor válik, – amikor bíbor sugarakban fölkel a nap és ragyogásával elárasztja az évezredes kősztéléket.
Ez az ünnep Stonehenge-ben az Eostre, eredetileg egy pogány fesztivál, melynek gyökerei a skandináv és az ógermán, de legfőképpen a kelta mondákba nyúlnak vissza. Ezekben a napéjegyenlőségi ünneplésekben az ember ösztönös tisztelete nyilvánul meg az Anyatermészet iránt. Mely tisztelet már több ezer évvel a kereszténység megszületése előtt is létezett.
Stonegenge ősi építménye annak a bizonyítéka, hogy azok a druidák, akik a végső formájában befejezték, értették a bolygót, amely megtart minket, ismerték a csillagok járását. – Hiszen minden napéjegyenlőséget és napfordulót megmutatnak a sztélék, – több ezer éve, mindig ugyanott.
Kik voltak a druidák?
A kereszténység előtti Európában a druidák jelentették a papi osztályt, – de ugyanakkor gyógyítók is voltak, – ókori orvosok.
Már 4000 évvel ezelőtt megjelentek az európai népek között, jóval azelőtt, mielőtt a kelták szétszóródtak a kontinensen, hogy utána Közép-Európából Galliába, majd a Brit szigetekre vándoroljanak. Mivel abban az időben a kelta nép dominanciája erős, s az akkori viszonyokhoz képest a kultúrája is magas fokú volt, – magukba olvasztották a druidákat és a saját papjaik lettek. Ugyanakkor döntőbírák, gyógyítók és tudósok is, – a kelta társadalom szellemi elitje.
A druidákról szóló források így fakadnak elsősorban az ősi ír, skót és walesi mondákból, – s kisebb mértékben a római történet írásból, – kik nagyon nem szerették ezeket a szerintük pogány papokat, – de a már nemzetükké vált keltákat sem.
Ezért csupa rosszat írtak róluk, elsősorban azért, hogy a légiósaik ne kíméljék őket, de a népüket se, ahol éltek.
“A druidák (a lexikon szerint), több istenben hittek, ugyanakkor az istenek közt tiszteltek bizonyos természeti elemeket is, mint a nap, a hold, a csillagok, tölgyfákat, egyéb növényeket – mint a fagyöngy és a magyal –, ligeteket, hegycsúcsokat, patakokat, tavakat. A tűz több istenség jelképe volt egyszerre és a nappal és a tisztasággal kapcsolták össze…”
Az ír népmesék és mítoszok úgy ábrázolják őket, mint a varázslókat, – például az Arthur király legendáiban szereplő Merlin, (ki a legenda szerint több ezer éves volt, – és visszafelé élt, – vagyis minden nap fiatalabb lett), – ő is eredetileg druida pap volt.
A kelták számára, (már a galliai tartózkodásuk idején is), – a druida remeték által lakott erdő, – maga is szent területnek számított. Később, mikor befejezték Stonehenge templomát, – a legnagyobb szentélyükké vált.
A druidák minden kelta harcost megáldottak a csaták előtt.
Az ifjaknak a bátorság és az igaz beszéd erényét tanították és azt, hogy bármi történjék is, az isteneiket mindig tiszteletben kell tartani. – Egy időszámításunk előtt 200-ból származó kelta rúna így ír a egy harcos esküjéről, melyet a druida pap előtt tett:
“Az igazság a szív és az erő lesz számomra a legfontosabb. A szív ereje, a kar ereje, és szavaimban az igazság ereje…”
A napéjegyenlőségről:
“Napéjegyenlőségnek nevezzük azt, amikor egy égitest mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik: ekkor a Nap 90° magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindenhol ugyanannyi ideig tart.
A Földön a márciusi napéjegyenlőség napja általában március 21. (illetve március 20., ritkán március 19., a naptárrendszer és a Föld mozgásának eltérései miatt). A XXI. században 2011 volt az utolsó olyan év, amikor március 21-én következett be ez az időpont, innentől a század végéig mindig korábban lesz.
2011-ben ugyanis még március 21-ére esett a csillagászati tavasz kezdete, de mivel 2012 szökőév volt, ezért ebben az évben 20-án reggel következett be. Ezt követően, mivel 365 napos évek jönnek, a napéjegyenlőség időpontja ismét egyre későbbre tolódik, de 2015-ben is még március 20-ára esik, nem sokkal éjfél előtt köszönt be a csillagászati tavasz.
Ezután, mielőtt még újra elérné 21-ét, ismét szökőév jön, ezért 2016-ban a napéjegyenlőség március 20-án reggelre kerül vissza. A négyévenkénti 45 perces csúszás azt eredményezi, hogy 2012-től 2047-ig minden évben – közép-európai idő szerint – március 20-ára, 2048-ban viszont már 19-ére esik a jeles nap. Mivel a 2100-as esztendőben kimarad az egyébként négyévenként esedékes szökőnap, ezzel 1 napot előrefelé mozdul el a folyamat, és 2102-ben már ismét 21-én következik be a természet újjászületésének e fontos szimbóluma.
Az északi félgömbön tavaszi napéjegyenlőségnek, a délin őszi napéjegyenlőségnek nevezik. A két féltekén ez a csillagászati tavasz, illetve a csillagászati ősz kezdete is egyben…” (Wiki)
Cathair Donegal / Szabad Riport
Freedom Report 