Emanuelle Macron & Xi Jinping – Fotó: Xinhua
Macron Kínába látogatott, rettentő sebességgel, miután az újraválasztott kínai vezető első hivatalos útja Moszkvába vezetett. Okkal.
A francia elnök pedig magával vitte talán koloncnak, talán saját fontosságát bizonygatni: Ursula von der Leyent. Az utazás célja? Kínát meggyőzni, lebeszélni, akár átállítani, – de mindenképpen éket verni Moszkva és Peking közé.
A több napos út, a legmagasabb ceremóniák és tisztelet jegyében, hatalmas külsőségek közepette folyt le.
De micsoda egy műsor ez. Napokon keresztül kézfogások, fényképek, mellé az egész az „én mondom az igazat – te mondod a magadét” jegyében zajlott. Macron elmondta, hogy Kínának micsoda növekvő lehetőségei lennének Európában, ha kidobná az oroszokat, Ursula elmondta, hogy a világban mennyi nagy lehetőséget tudna a Nyugat biztosítani, – Kína pedig elmondta, hogy senki ne beszéljen bele abba, hogy Kína mit hogy csinál.
Nagyjából ennyi volt a történet. Mindez szép köntösbe öltöztetve, nagy csinnadrattával.
Mi a legnagyobb baj a történettel? Az,hogy a Nyugat és Macron, de még inkább Ursula, hülyének néz mindenkit. Azt gondolják, hogy ezerszer is megismételhetőek a minszki hazug tárgylások bárkivel szemben. Hogy ő, mint a Nyugat képviselője bármit mond, azt azonnal készpénznek veszik.
Most vagy túlontúl beképzeltek, vagy teljesen bolondok?
Mert ha azt mondjuk, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi történik a világban, – akkor azt is kellene mondani: hogy őrültek vannak a fedélzeten, a világ vezetésében. Bolondok háza, vagy inkább zárt osztály.
Nézzük meg gyorsan, ki nyert és ki veszített bármit a látogatáson:
Kína mindenképpen nyert. Megmutatta a világnak, hogy az elszigetelési kísérletek ellenére, a Jüannak egyre nagyobb a szerepe a Világgazdaságban, és minden támadási kísérlet ellenére is kihagyhatatlan. A világ kezd tartani Kínától. Ezzel Kína súlya jelentősen nőtt.
Macron is hatalmasat nyert a dolgon. Ugyan állítólag nem akar újra indulni a választásokon, népszerűtlen a hazájában, ahol folyamatos zavargások vannak, de pártja képviseletében mindenképpen nagyot nyert. A világ egyik legbefolyásosabb vezetése fogadja, komolyan veszik, szóba állnak vele, sőt nagy tisztelettel fogadják őt. Meghallgatják szavait, amint kéri, hogy Kína próbáljon a semleges térben maradni és segíteni a békülési folyamatokat.
Moszkva is hatalmasat nyert ezzel a látogatással. Hiszen a világ kénytelen, a szövetségi rendszerébe tartozókkal tárgyalni.
Ráadásul a gazdasági problémák miatt Kína egyre nélkülözhetetlenebb lesz, az olcsó munkaerő, a beszállítói kapacitás, a nyersanyagokhoz való hozzáférhetősége miatt.
Emanuelle Macron & Xi Jinping, Ursula von der Leyen – Fotó: Xinhua
Nos, aki veszített az egyedül; Ursula. Az ő utazásának a célja, a színfalak mögött nem lehetett más, mint Peking figyelmeztetése, egyrészt Tajvan, másrészt az orosz fegyverszállítások miatt. Az, hogy Kína fogja vissza magát, de mégjobb, ha szembefordul Moszkvával, vagy Kína is ráfázik.
Csakhogy Kína sokkal magabiztosabb mint azt Ursula és a körei gondolják. Ennek pedig egyetlen oka van. A biztonság Milley tábornok szavai mögött húzódik meg: “Az USA véletlenül se keveredjen katonai konfrontációba Kínával, mert az az USA teljes megsemmisüléséhez vezet!” Nem feltételes módban írva, hanem kijelentő mondatban. Márpedig neki, mint katonai tanácsadónak, illene figyelni a szavaira.
***
Mi is adja Kína valós magabiztosságát? A folyamatok olyan mélységei fedték fel magukat ennek a látogatásnak a kapcsán, amelyek a világ sorsát döntik el több évszázadra. Kína kifejezte most a Nyugat számára, hogy a Nyugat veszített. Most hatalmas a fejek vakarása az egész nyugati vezetésben, elemeznek ezerszer minden elhangzott szót, mert a ráébredés nagyon fájdalmas sok ember számára.
Dióhéjban: Ukrajnai háborúra válaszul a Nyugat elkövette a legnagyobb hibát mint fennállása óta bármikor. Totális szankció háborút hirdetett meg. A szankció háborút azonban nem a tényekre, nem az információkra alapozta, hanem tévképzetekre. Miszerint ő az egyedüli és legfontosabb tényező a világon. Mindenek megmondója, akinek szavára mindenki azonnal vigyázzba vágja magát.
Miközben a nyugati bankvilág és multicégek kifosztják, megmérgezik a világot, a világ a felszín alatt alig várta, hogy történjen végre valami. Nos, az a valami megtörtént. Azt gondoltuk hogy az oroszok eltökörészték a dolgokat, s már régen győzniük kellett volna. Ez igaz, de az orosz problémákból, abból hogy a dolgok nem úgy alakultak ahogy akarták, globálisan Oroszország jött ki győztesen. Mert beindultak és volt idejük érni azoknak a globális folyamatoknak, melyek a nyugati hegemónia végét, a többpólusú világ kialakulását, és a nyugati bankvilág összeomlását okozzák.
Ukrajna lényegtelen a történet szempontjából mégis a minden. Oroszország rendkívül lazán állt a kérdéshez. Amolyan marginális dologként, s nem is számított rá, hogy a Nyugat ilyen szinten kiélezi a kérdést és tálcán kínálja fel a lehetőséget a világnak, hogy a saját kardjába dőljön.
Mert amíg az orosz nem számított a nyugat reakciójára, addig a Nyugat a világ reakcióira nem volt felkészülve, és értetlenül áll azelőtt, hogy a színfalak mögött a világ 80 százaléka gyűlöli őket, és egy kanál vízbe megfojtaná ha tehetné. De lám ez is kiderült.
És amíg a Nyugat azzal volt elfoglalva, hogy szankciózgasson, hogy minden létező hi-tech technológiát biztosítson az ukránoknak, s annyi fegyvert szállítson, amivel kiseperte az összes fegyverraktárát, sőt végigkönyörögte az egész világot, hogy “adjatok amit csak tudtok”.
Pl. míg Dél-Koreának könyörögnek lőszer gyártásért, addig a világ „keleti fele” felépítette a saját pénzügyi rendszerét, éppen most találják ki a saját közös valutát ami ezerszer stabilabb lesz mint a dollár, – mert gazdasági termelés, gigantikus nyersanyagbázis, hatalmas katonai erő, és félelmetes mennyiségű ember áll majd mögötte. Felállt a saját bankrendszer, a gazdaság, pénz, és nyersanyag rendszere. Mindenből bőven van.
És most jön a lényeg: Ami eddig nem történt meg a Nyugaton, – ahogy szokták mondai nem esett le a húszfillér. A világ hatalmas része beállt Oroszország mögé. Látványosan, vagy alig láthatóan, de, aki a szürke zónában van, már támogatónak számít. Jelenleg vagy 50 ország szállít fegyvert és költi minden fillérét a háborúra. Ukrajna olyan mennyiségű pénzt pazarol el, amilyet a világ még háborúban nem látott.
Egy év alatt annyi pénzt herdáltak el, mint a Vietnami Háború nyolc éve alatt összesen. Ezzel a gigantikus pénzügyi és eszközbeli támogatással szemben Oroszország teljesen egyedül áll. És nem is akárhogyan állja a sarat. Ez pedig bizonyítja az egész világnak az orosz rendszer, a gazdaságának és fegyvereinek kiválóságát.
Azonban van az oroszoknak egy olyan ütőkártyája, amelyet még nem játszott ki, és nem is fog ha minden jól megy.
Ez pedig a Nyugat ismerete, és a Nyugat működésének szisztémája. Jelenleg a fél világ csendben, vagy hangosan támogatja Oroszországot, és ez a világ lakosságának nagy részét jelenti. Az ipar és a nyersanyagbázis nagy részét. Ők még csendben vannak, nem szállítottak egy rajzszeget sem az oroszoknak.
Azonban ha a Nyugat megverné Oroszországot, és az orosz vezetés elbukna, a Nyugat olyan bosszúhadjáratot hirdetne, amilyen már régen volt. Kína lenne az első, ami jönne, majd az összes többi ország. Irán, Venezuela, Szaud-Arábia, Észak-Korea, stb. stb.
És ezzel mindenki tisztában van. Ezért majd abban a pillanatban amint Moszkva csettint egyet, ezek az országok mindent megadnak az oroszoknak, pénzt, fegyvert, paripát, csakhogy megtartsák a rendszerüket.
És ez volt a mostani látogatás kulcsa. Ez volt az egyetlen értelme. Mert most a Nyugat számára világos lett; senki sem fog kihátrálni, nem fog szembe fordulni Moszkvával egyszerűen azért nem, mert ismerik a Nyugatot. Amikor Hszi Csi Ping azt mondta; “Mindent az ország érdekében fognak tenni, úgy ahogy az Kínának a legjobb, – ez nyílt üzenet az egész Nyugatnak, hogy a kínaiak azt tesznek amit akarnak.
Ez pedig azt jelenti, hogy Kína és minden ország akkor szállít fegyvert, ad pénzt, embert, technikát amikor csak akar, mert ez lesz az országaik érdeke. A nyugatiak most döbbentek rá, hogy számukra „ez a harc lesz a végső”.
És ezt a veszteséget ők maguk okozták azzal, ahogyan a világot vezették (megvezették) 70 évig. Minden szövetségesüket megölték, “Minek nekik ellenség, ha ilyen barátaik vannak?” Nincsenek nyílt alkuk, egyezségek, háttéralkuk, ígéretek, szerződések, mert ebben a 70 évben mindet megszegték kivétel nélkül, az utolsó szóig.
Tehát senki sem hisz el nekik már semmit. Leforrázva állnak most, mert megértették, a játékszabályokat MÁR nem ők írják, a játszóteret MÁR nem ők alakítják, MÁR nincs beleszólásuk a történésekbe.
És Pekingben hatalmas díszletek, mosolygás, és szép szavak között véget ért a nyugat hegemóniája.
Blue Commander – Szabad Riport
Freedom Report 