„A legnagyobb naivitás, sőt bűn lenne, ha komolytalanul viszonyulnánk ehhez a valódi, makacs, véres háborúhoz. A háborút valóban meg kell vívni, vagy egyáltalán nem szabad megvívni. Itt nem lehet középút … Hannibal a kapuban van – erről egy percre sem szabad megfeledkeznünk” – (Lenin 1918.)
Szergej Pavlovics Obuhov, az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségi tagja, az Állami Duma képviselője, a politikatudományok doktorának írása.
Szerkesztett fordítás, 2022.10.08.
Tehát az Orosz Föderáció ellen irányuló nyugati nyomás tovább folytatódik. Ennek következtében az állam és a katonai gépezet minden hibája és minden rodhadtsága könyörtelenül lelepleződik az orosz társadalom és a világ előtt.
Ezeket a felszínre került hibákat sürgősen meg kellene szüntetni, kijavítani. De mi van, ha ez nem sikerül? Akkor az történik, ami szombat hajnalban is megtörtént: a Krími Híd elleni brutális terrortámadás. A híd részben megsemmisült. Nyilvánvaló, hogy ez még csak a kezdete a későbbi lehetséges támadásoknak.
A krími híd mindig is kulcsfontosságú, stratégiai célja volt az ellenségnek. De hogyan sikerült egy teherautóra felpakolt több tonna TNT-vel egyáltalán feljutni a hídra és azt felrobbantani – a több tízmillió dollár értékű biztonsági rendszer ellenére?
Különleges szolgálataink ugyanis rendszerint arról számoltak be, hogy mindent ellenőrzés alatt tartanak és minden a tervek szerint halad.
A videokockákat elemző szakértők nem zárják ki a több elkövetős változatot. Mick Ryan, az Ausztrál Fegyveres Erők nyugalmazott tábornoka azt mondta: “Egy ilyen sérülés okozásához több teherautóra van szükség robbanóanyagokkal, rakétákkal/bombákkal, amelyek a hídfesztávolságok megfelelő pontjaira irányulnak.”
Általánosságban elmondható, hogy a krasznodari piros teherautóval ellátott verzió, bár működik, nyilvánvalóan nem magyaráz meg mindent. Például az is kérdés, hogyan tudták ilyen könnyen átlépni a híd 12 milliárd rubel értékű biztonsági rendszerét?
Teljesen lezárták a forgalmat a Krími hídon, s előkészítik a kompszállítást a Kercsi szorosban. Igaz, a jelentések szerint némi gond van a kompok műszaki állapotával. Ráadásul kitört a vihar. Általánosságban elmondható, hogy a Krím-félszigeten és a Donbászban 2022-ben, ugyanaz a helyzet, mint 2014-ben, ha nem rosszabb.
A logisztika napokra, ha nem hetekre megszakadt egy döntő pillanatban. De persze nem lesz hadiállapot. Ugyanakkor a szakértők jelentése szerint az ellenséges offenzíva ma vagy holnap megkezdődik délen.
Nyilvánvaló, hogy elviselhetetlenné fog válni a helyzet, miután és blokkolták, s majdhogynem elvágták nemcsak a Krím Oroszországhoz csatolásának szimbólumát, hanem a déli csapatokat ellátó kulcsfontosságú artériát is.
Ma ismét mindenki a legfelsőbb hatalom reakcióját figyeli. Egyértelmű, hogy a nyugtatgatás, a hírhedt bla-bla-bla a Vörös vonalakról, a döntéshozó központok és infrastruktúrák működésének akadozása, vagy a külügyminisztériumból érkező Zakharova diplomáciai színpadon előadott Kalinkája, vagy pedig Medvegyev exelnök félelmetes tweetjei, – már nem működnek.
Ahogyan már önmagában már az sem elegendő, hogy Putyin kormánybizottságot hozott létre a hídon kialakult vészhelyzet kivizsgálására, sőt Surovikin tábornokot az Ukrajnai Különleges Haderő főparancsnokává nevezték ki. Ezek már nyilvánvalóan nem vezetnek fordulóponthoz az ország és a csapatok társadalmi-politikai hangulatában. A négy régió annektálása, befogadása után a Kreml ismét „elakadt”, mert az „a” kimondása után a Kreml ismét habozik, hogy “b”-t mondjon, s folytassa, amit elkezdett.
A recept azonban továbbra is ugyanaz: az ellenséges kritikus infrastruktúra elleni támadások folytatása a velünk ellenséges média, valamint a partnereink vélemény nyilvánításának és a belső Ötödik Hadoszloptól való félelem nélkül.
És az ország teljes mozgósítása. Csak azt akarom mondani: itt az ideje, hogy cselekedjünk!
Ellenkező esetben a „hülyeségről vagy hazaárulásról” szóló száz évvel ezelőtti viták folytatása már nemcsak a társadalmat, hanem a legfőbb döntéshozókat is érintheti.
Arra, ami mostanában történik már szinte nincsenek szavak. Ma a híd felrobbantásának hírére felbolydult az ország. Már most kényelmetlen minden alkalommal megkérdezni: Ismét minden a tervek szerint zajlik úgy, ahogyan az elnöki adminisztráció és a védelmi minisztérium politikai munkatársai tanítanak bennünket?
Lazítsunk és kezdjük ünnepelni az új évet? Tárgyalásokért könyörögjünk? Billió dolláros üzleteket készítsünk elő? Herszon, Donyeck, Luganszk kiürítésére készüljünk? Eladjuk azt ami a miénk?
Vagy még mindig harcolunk? Vagy még mindig oroszok vagyunk? Vajon készen állunk-e arra, hogy végigmenjünk ezen a rögös úton? S ismét önmagunk legyünk?
Kreml! A Krími hidat megtámadták. Égő szakaszaiban Hága fényei vannak. Holnap már késő lesz. Itt az idő…
Fordította: Fort András
Freedom Report 