Az alábbi anyagot, kifejezetten a döntéshozók figyelmébe ajánljuk:
A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért közleménye:
„Hús Terméktanács: az áfacsökkentés életmentő döntés volt
Segít a feketekereskedelemmel és az importtal szemben, javítja a versenypozíciót, megalapozza a sertésstratégia sikeres megvalósítását – mondta a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács titkára.”
2006-ban azonban húszról öt százalékra csökkentette volna a szociális lakásépítés és a magánlakások felújításának munkadíját a Fidesz, miután az Európai Unió döntést hozott arról, hogy bizonyos szolgáltatások áfáját a tagállamok a felső kulcsból a kedvezményes kulcsba vihetik le. Az ÁFA csökkentés a kivitelezést, vagyis a munkadíjat érintette volna az akkor ellenzékben politizáló FIDESZ elképzelése szerint. Orbán Viktor összefoglalóan “otthonteremtés plusznak” nevezte a két kategóriát, és közölte, pártja benyújtja az erről szóló törvénymódosító javaslatot az Országgyűlésnek. Bár akkor ez a kezdeményezés a szocialista kormány alatt elbukott, de úgy gondoljuk, hogy most érdemes lenne – a sertéshús ÁFA csökkentés melletti érvek ismeretében – a gazdaság egykori húzóágazatának beindítására leporolni a 2006-os javaslatot
(http://www.origo.hu/itthon/20060205otszazalekos.html )
A Társaság a Lakásépítésért Egyesület „Európának aktív lakáspolitikára van szüksége címmel brosúrát állított össze, melyben összehasonlító adatok is szerepelnek az egyes tagállamok gyakorlatáról. A táblázat adatai világosan mutatják, hogy az építőipari tevékenységet hazánkban terheli a legmagasabb ÁFA kulcs.
A KSH néhány nappal ezelőtt döbbenetes adatokat közölt a lakásépítés alakulásáról, a TLE közleménye szerint 2013-ban mindössze 6 300 új lakás épül majd. http://www.igylakunk.hu/index.php/sajtoszoba/lakasepitesi-jelentes-2013-11-04 A meglévő lakásállomány minősége is folyamatosan romlik, mivel nem kerülnek kiírásra olyan energetikai felújító programok, melyek nagy számban ösztönöznék korszerűsítésre a lakástulajdonosokat. Visszatartó erő a magas ÁFA, a lakosság anyagi teherbíró képességének visszaesése, illetve a jó szakember gárdával dolgozó, korrekt szakkivitelező kisvállalkozások számának folyamatos csökkenése, mivel nagy számban estek áldozatul a lánctartozásnak, illetve a lakásépítési piac soha nem látott mértékű zsugorodásának.
Ha elfogadjuk a Hús Terméktanács állásfoglalását arról, hogy az 5%-ra csökkentett ÁFA segít az ágazat kifehérítésében és az ágazat ezzel lehetőséget kapott az életben maradásra, akkor hasonló intézkedést joggal várhatnának el az építőipari vállalkozások is. Kapcsolódva Orbán Viktor miniszterelnök úr 2006-os javaslatához kérjük, hogy a kormány a magyar építőipar talpra állítására dolgozzon ki stratégiát, melynek egyik döntő eleme a felújításokhoz, szociális lakásépítéshez kapcsolódó ÁFA 5%-ra történő csökkentése lehetne.
A magyar építőipar a rendszerváltás óta gazdátlan, a különböző szakterületek, a működést szabályozó felügyeletek, szakhatóságok, a minisztériumok, államtitkárságok, főosztályok között szétszórva működik, holott az ágazat mérete, fontossága a foglalkoztatás alakulásában, a gazdaság beindításában betöltött szerepe átfogó, minden területre rálátó, a problémákat komplexen és gyorsan, szakszerűen kezelő állami felügyeletet igényelne. Jogos igény ezért, hogy jövőképet állítani nemcsak az útépítési, stadionépítési és egyéb állami nagyberuházásokat elnyerő, generálkivitelező nagyvállalatok elé kell, hanem az építőiparban dolgozó mikro, kis- és közepes vállalkozások elé is. Szakmai szervezetek ezért évek óta követelik, hogy hozzák létre az ágazat súlyának megfelelő szakági képviseletet a kormányon belül!
Az építőipari mikro és kisvállalkozások egy fellendülő lakásépítési és felújítási piacon megerősödhetnének, a megrendelések növekedése pedig jelentősen növelné az ágazatban foglalkoztatottak számát is. Az ÁFA csökkentéssel egy időben további, más európai országokban már bevált, rendszerszemléletű intézkedések segítenének lökést adni az ágazat talpra állásának. Az építőipar mozgásba lendülése – multiplikátor hatása miatt – pozitív hatást gyakorolna a hazai gazdaság további szereplőire, segítene a devizahitel károsultak lakhatási gondjának megoldásában és a szociális helyzetet is jelentősen javítaná.
A svédek például munkadíj támogatással motiválják a lakásfelújító ágazatot. A helyi vállalkozók külön számlázzák a munkadíjat, a lakástulajdonos a munkadíj felét, a teljes számlaérték akár negyedét visszaigényelheti. (Nem az ÁFA értékét, hanem a hazai – ez esetben svéd – munkaerő munkadíjának felét.) A támogatásnak ez a formája valójában nem terheli meg az államháztartást, mert „kifehéredik” a szakma, az állam bevételeinek kapcsolódó mérlege javul, nem romlik. A „svéd” módszer háttérbe szorítja az olcsó, dömpingáras importot és a szürke munkát egyaránt.
Az osztrák tapasztalat azt mutatja, hogy az energetikai lakásfelújítások támogatására adott pénzek megtérülnek, mivel minden támogatásra adott 1 Euro 12 Euro GDP növekedést, így a befektetettnél nagyobb adó- és járulékbevételt eredményez. Vagyis az ügyesen kezelt támogatások nem feltétlenül terhelik meg az államháztartást. Ausztriában ezeket a támogatásokat „alulról felfelé” osztják– nem az állami hivatalok, hanem – a hatékonyság és átláthatóság érdekében a takarékszövetkezetek koordinálásával. A felújításba fogott lakástulajdonos ígérvényt, egyfajta „energiacsekket” kap, és árlistával dolgozó, hazai szakcégek közül választhat kivitelezőt a helyi önkormányzati listáról. Import áru, szürke munkaerő, feketemunka így szóba sem jöhet. Magyarországon az ilyen jellegű támogatásokat fordítva, „felülről lefelé” osztják, a pályázati részvételeket gyakorlatilag tanácsadók szervezik, esetleg szakcégekkel már előre szövetkezve, ehhez csatlakozhatnak a felújító ingatlantulajdonosok. Így a támogatásra szánt pénz egy nagy része eleve célt téveszt, a támogatásnak nincs ösztönző hatása, hiszen aki nem nyer az legjobb esetben is csak a következő pályázati kiírásban reménykedhet.
A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért Alapító tagjai
***
SzRTI
Freedom Report 