Így élj!… és így halj!

Becsület napja 2012

Becsület Napja 2012 – Budapest

– Eseménynapló-

A 2012-es, sorsfordító évben a Magyar Nemzeti Arcvonal vezetőségi döntése nyomán országszerte külön megemlékezéseket tartottak csoportjaink, nemzeti ünnepünk, a Becsület Napja alkalmából. Az MNA budapesti népi akciócsoportját érte a megtiszteltetés, hogy az ünnep életre hívását megalapozó történelmi esemény – az 1945-ös Budai várból való hősies kitörés – eredeti helyszínein és útvonalán szervezzen megemlékezést a hűség és kitartás jeles napjáról. Az Egységes Magyarország Mozgalom budapesti és környékbeli csoportjai és számos civil is csatlakozott rendezvényhez, amely megemlékezésből és a Kitörés Emléktúrából állt. Utóbbit jászberényi és putnoki bajtársainkkal együtt teljesítettük. A különböző szakaszokon együttvéve közel száz ember hajtott fejet a hősök becsülete és nagysága előtt.

A kora esti órákban a fagyos éjszaka minden ridegségét elfogadva, de tiszta és elszánt tekintettel gyülekeztek az emlékezni vágyók. A Hold világát visszalehelő havas táj derengő fényeiben vonultak, sokat látott vén fák koronája alatt, a megemlékezés helyéül választott tisztásra. A tisztás nem akármilyen: A véráztatta föld, intő és parancsoló jegyeiként fejfák tekintenek az örökkévalóságba és hirdetik az alattuk nyugvó névtelen hősök igazát. A rájuk emlékező bajtársaink körülállták a havas halmokat és fáklyák tüzénél, lobogók díszével karolták át jelképesen a hősöket –jelezve: Emlékük szent nekünk, megvédjük őket és egy sorban állunk!

Becsület napja 2012

A katonai rendben zajló ünnepség a csoportvezető beszédével vette kezdetét. Szavainak erőteljes üzenete tudatosította az emlékezők számára az áldozathozatal értékét, jelentését – természetesen korunk kihívásainak tükrében. Ilyen kihívás és áldozat maga az ünneplés is, hiszen eltökélt ellenállást jelent a „modern” idő riasztó valóságának szennyes áradatával szemben! A fagy ellenére sokan választották az otthon csábító melege és a jelen harsogó üzenete – a semmittevéssel jóllakott „boldog” ember ideája – ellenére az áldozathozatallal való emlékezést és emlékeztetést az áldozathozatalra. A gondolatok folytatásra találtak északi vendégeink, a Svéd Ellenállási Mozgalom beszédében, akik a kor fenyegetésére – a világot behálózó gonosszal szemben – a magyar és német bajtársak világháborús példáján alapuló egységet, fajunk határokat nem ismerő összefogását emelték ki válaszként. Küzdelmünk, mozgalmunk és harcunk sikere bajtársi kapcsolataink szilárdságán is múlik. A frontvonalba mellénk sorakoztak litván bajtársaink, a Forradalmi Nacionalista Kezdeményezéstől. A gonosz, történelemben változó arcai és rémtettei, amelyek egyszer a Budai várban, máskor a litván erdőkben kiáltottak hősökért, ma egy sorba rendelnek mindannyiunkat! A kemény szavak, ízes beszédek után a német nyelvterületeken küzdő bajtársaink üzenetét tolmácsolta a feladattal megbízott bajtárs. Végül, pedig a tisztelet, megbecsülés és hála jeleként koszorú került a didergő sírhantra, melyet tucatnyi mécses és gyertya melegített át. A Himnusz hangjaival véget ért a megemlékezés.

A tiszteletadást követően érkeztek meg a bajtársaink Jászberényből, akikkel kiegészülve együtt indultunk el a Kitörés útvonalán, a hólepte tájon át. Jól esett a mozgás és igen, ki is melegedtünk a Nagy Kopasz hegyre való feljutás során, rövid szünetet követően, pedig továbbindultunk. Északnyugati irányban törtünk utat az erdő sötétjén keresztül, majd Nagykovácsi magasságában fordultunk Délnyugatra, hogy Zsámbék felé vigyenek egyenletes lépteink. Közben EMM-es bajtársaink már lobogó máglyával vártak minket a szántóföldek mentén felállított ellátó ponton. A tea forró és ízletes volt, mindenkinek bőven jutott, így a kulacsainkat is feltöltöttük, amelyekben a víz addigra már jéggé fagyott a közel mínusz húsz fokos hidegben. A máglyát körülállva fogyasztottuk el a tea mellé kapott zsíros kenyereket, hogy kicsit átmelegedve és immár megújult erővel keljünk útra ismét! A messziségben felderengtek Zsámbék fényei, közben pedig a menet elején haladó bajtársak menetdalokat énekelve diktáltak katonás tempót, melynek segítségével hamar szeltük a kilométereket. Zsámbékon sietve átkeltünk, majd a túra utolsó szakaszán Mány felé haladtunk. Az emléktúra végéig kitartott dalos kedvünk, így énekszóval vonultunk be a Kitörés Emlékműnek helyt adó út menti tisztásra, ahol EMM-es bajtársaink vártak ismét vidáman pattogó tábortűzzel, forró teával és jelentős ellátmánnyal. Hajnalhasadtához közeledve tartottuk meg újabb, méltóságteljes megemlékezésünket az emlékműnél, ahol a Szózat eléneklésével zártuk az emléktúrát. Az idei emléktúra teljes távját minden bajtársunk sérülésmentesen, és szintidőre teljesítette.

Az őszinte és felemelő megemlékezés, majd a túra során nyújtott teljesítmény együttesen méltó lehetőséget nyújtott, hogy kifejezzük az egészen az Egekig szóló köszönetünket és térdre hulló lelkületű tiszteletünket és köszönetünket a halott hősöknek. Ennél többet akkor tehetünk majd, ha elérkezik a mi időnk és a sors hasonló döntés elé állít! Ti hogyan tesztek majd?

MNA Budapesti Népi Akciócsoport

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ostrom és kitörés – Budapest, 1945

Budapest ostroma a háború egyik leghosszabb városi küzdelme volt. A visszavonuló német-magyar csapatok 102 napig védték a fővárost. A városvédők találékonysága, képzettsége, harckészsége, kitartása, a városlakók segítsége együttesen elegendő volt ahhoz, hogy az előrenyomuló cionbolsevizmusnak hosszú időre megálljt parancsoljon. 1944. december 28.-ára az ostromgyűrű bezárul Budapest körül. A felmentésre érkező csapatok nem tudnak áttörni az ostromgyűrűn. Ezért megerősítésre megállnak, és várják az utánpótlást. A tél nehézségei miatt valószínűsítik, hogy tavasszal nagyobb offenzíva keretében felszabadítják a várost. Azonban a városon belül kegyetlen harc folyik, házról házra, pincéről pincére. Nincsenek frontvonalak, csak időszakosan a Duna szab némi határt, de az sem sokáig. A kitörés nem lehetőség, hanem muszáj volt. Lőszer elfogyott, az ellenség nyomasztó túlerőben. Sok sebesült, gyógyszer kevés. Nem maradt más választás. Vagy megadás, vagy kitörés.

A magyar és szövetségesei oldalán nagyjából 50 000 ember vesztette életét (még egyszer ennyi esett hadifogságba), ebből majd a fele a kitörés hadműveletben. Az ostrom alatti időben több tízezer nőt erőszakolnak meg, vagy kínoznak halálra.

Hivatalos adatok szerint 800 – 1000 katona jutott ki, de a szakértő történészek szerint több mint tízezer volt, akik a nagy kavarodásban kijutottak a mészárszékből, és elbújtak valahol. Vagyis a kitörés hadművelet kimondottan sikeres volt.

A városvédő katonaságok vezetői igazi férfiak voltak. Hűségesek, kitartóak, becsületesek. Ezekhez az emberi erényekhez pedig életük árán is ragaszkodtak. A kitörés éppen ezért lett a „Becsület Napja”.

Üzenetei: A kitörésben a legbátrabbak, legelszántabbak, vagy a legszerencsésebbek jutottak ki. Tehát mi is bátran, elszántan harcoljunk. Ebben a harcban, nem úgy mint Drezda esetében, azért csak-csak fegyver a fegyverrel, katona a katonával farkasszemet nézve harcolt. Ezért az esemény, az emléknap üzenete is egészen más. A túlerővel szembeni helytállás, az erkölcsi győzelem fontossága, a példamutatás, az emberi erények mentén való kiállás az igazi ember ismertetőjegyei.