Napokon belül kiveszem a pénzemet a Takarékszövetkezetből. Mind a kettőből, mert biztonsági okok miatt két takarékszövetkezetbe tettem be a hosszú évek alatt megspórolt pénzemet. Nem sok, de azért valami, egy biztonsági tartalék. Mivel a biztonságon van a hangsúly, azért a jövőben sokkal biztosabb helye lesz a “szalmazsákban”. A kamat már amúgy sem lényeges, és az eddig biztonságos takarékszövetkezetek a jövőben épp annyira lesznek csak biztonságosok, mint a nagybankok.
A Postabank 160 milliárdos hiánya, és az azt követő közbotrány óta nem bíztam a bankokban. Akkor még Princz Gábor “vezérigazgató urat” kihúzta a hatalom a bajból, és külföldre szökése ellenére sem ítélték el. Princz egy igazi túlélő fajta. Auschwitzban született 1944-ben. Túlélte a gázkamrát, a szabadtéri égetéseket, a lámpaernyő akciókat, egyszóval mindent, annak ellenére, hogy egy éves volt. Ez azért már valami! Így ne csodálkozzunk azon sem, hogy a 160 milliárdért csak egy ejnye-bejnye volt a büntetése, ami lényegében felért egy dicsérettel. Az állam pedig konszolidálta, azaz megtérítette a hiányt. Nem a Postabank volt az első ilyen pénzintézet, összességében óriási összegekkel (650 milliárd forinttal) azért kellett az államnak beavatkozni mert elsikkasztották a betétesek pénzét a bankok (Ybl Banktól kezdve az Agrárbankon át a Postabankig – a tucatnyi kisebbet meg sem említve).
A kérdés csak annyi: hogy lehetett ekkora összeget eltüntetni? Csak úgy? Ugyan már. Hatalmi együttműködés nélkül az ilyesmit nem lehet megtenni. Ha megvizsgáljuk azokat a jogi és nem jogi személyeket, akiknek például a Postabank adott át óriási összegeket, azonnal érthetővé válik a konszolidáció, azaz az adófizetők pénzéből történő hiánypótlás. Érdekesség viszont csak az, hogy a bankvezérek és a pénzek felvevői mind zsidók voltak, és senkit nem csuktak le ebből a társaságból (csak Kunos kapott egy jelképes ítéletet, és Baracskán szanatóriumi körülmények között pihenhette ki magát).
Aztán megjelentek a szélhámos brókerek, a piramisjátékok szervezői, de mindezt, és mindent felülmúlt a devizakölcsönnek nevezett óriási rablás, melyet szintén a bankok hajtottak végre, de nem egyedül. A hatalmi segítség itt is igen sokat nyomott a latban. Pofátlan rablókká züllesztett minden pénzintézetet, a takarékszövetkezetek és egy-két kisebb bank kivételével. Miért kerülhetett erre sor? Mert már az eddigi gyakorlat nem működhetett tovább. Már nem volt miből konszolidálni az eltűnt bankvagyont, hát ki kellett találni valami olyasmit, mellyel ki lehet rabolni a társadalmat. Mert pontosan úgy kellettek azok az óriási összegek, és pontosan ugyanazoknak, mint annak idején, a Postabankos időkben.
Ma már senki nem vesz fel devizakölcsönt, és a társadalom is szegényedik, különösen pénzügyi vonatkozásban. Pedig valahonnan pénzt, komoly pénzmennyiséget kell szerezni. A nyugdíjpénztárak 3.600 milliárdját az államosítás után gyorsan felélték, és mivel már semmi más nem maradt, a takarékpénztárakat kell államosítani. Nem ennek nevezik, hanem a nagybankok rendszerébe való bekapcsolásnak, de a lényege ez. A másik ok viszont az, hogy addig nem lehet egy általános pénzügyi manővert (bankzárlatot) elrendelni, amíg vannak olyan pénzintézetek, esetünkben a takarékszövetkezetek, akikre ezt nem lehet rákényszeríteni. Mivel függetlenek.
Ezek után a takarékszövetkezetek is kénytelenek lesznek eleve “rossz adósoknak” hitelezni, akik soha nem fogják a felvett kölcsönöket visszafizetni. Ezek a rossz adósok azok, akik eddig is azok voltak, akik az Ybl, és a Postabanktól (és számtalan más banktól) is felvették a tízmilliókat, és egy fillért vissza nem fizettek. Miért? Mert becsődöltek – és ezzel az ügy le is zárult. Az állam a bankjegynyomdát nem működtetheti kényére-kedvére, mint a FED és Rothschildék – amit szabad a nagyzsidóknak, nem szabad a kisebbeknek – (ezért találták ki az EU-s inflációs határokat), így nincs más lehetőség, mint a belső pénzek “átcsoportosítása” a kiváltságosok zsebei felé.
Hát ezért fogom kivenni a pénzemet az eddig biztonságosnak nevezhető takarékszövetkezetekből. Most hazárdjátékra kényszerítik őket, de ehhez én nem járulok hozzá. Az egymillió forintos biztosítási garancia ellenére sem. Mert ez a garancia ma már olyasmi, mint a kutya vacsorája. Vagy lesz, vagy nem. Tömegméretekben biztosan nem.
Freedom Report 