Katasztrófa ellen Katasztrófakormány írásukra szeretnék reagálni, illetve bővebb információkkal szolgálni.
Immár 14 éve, hogy vonulós tűzoltóként szolgálom hazámat, és próbálok segíteni akinek szüksége van rá!
Amit mi tűzoltók, az elmúlt lassan két évbe átéltünk azt kevés ember éli át, így írásommal remélem ti és a kedves olvasók is tisztábban látják a dolgokat.
Néhány korábbi logó
Amire elsőként szeretnék reagálni az a címer. A címer rövid története 2000 re nyúlik vissza mikor Orbán Viktor és hű társai 
létre hozták ezt a szervezetet. Mielőtt létrejött a szervezet, léteztek a Megyei Tűzoltó Parancsnokságok és létezett egy Polgári Védelem nevű szervezet mely a honvédség “kiselejtezett” tiszti állománya alkotta. Mivel ez a két szervezet egybefonódott a címer kérdést úgy oldották meg, hogy a Polgári Védelem címerét belehelyezték a Tűzoltóság címerébe. Röviden és tömören, így született meg a narancssárga háromszög.
A többi írásom nem ehhez a témához kapcsolódik, de látni fogjátok, hogy milyen felesleges ez a szervezet.
Mikor Orbán Viktor kormánya megnyerte a választás biztosak voltunk benn, hogy visszakerülünk az állam kezébe (ami nagyon helyes és jó ötlet). Ami váratlanul ért minket, hogy a Katasztrófavédelmet elkezdték felduzzasztani. Olyan pozíciókat hoztak létre amik eddig nem voltak és természetesen mindenki tiszt lett. Ami gyomor forgató volt, hogy többen közalkalmazottból tiszti beosztást kaptak és így lettek TŰZOLTÓ!!!! hadnagyok. Természetesen nem álltak meg karrierjük haladt felfelé így lettek sokan 2 ismétlem 2 év alatt őrnagyok. Tudni kell, hogy mi beosztott tűzoltók 3 évenként léphetünk előre max főtörzsőrmesterig. Ők valahogy elérték, hogy hatalmas karriert befutva őrnagyok legyenek amire kb 10 évet kellett volna várni. Fentebb kiemeltem, hogy tűzoltó.: akik eddig PV (polgári Védelem) tisztek voltak hirtelen tűzoltók lettek minden iskola nélkül. Ami azért is zavaró mert ők lettek a mi felügyeleti szervünk! Szerintetek hogyan felügyelnek, és hogyan akarnak minket irányítani egy káresetnél ha azt se tudják mi az a “B” tömlő, mi az hogy alapvezeték mit kell egy balesetnél nézni, figyelni beszélni a sérült személyhez? A válasz sajnos, hogy ők megpróbálják, mert olyan hatalmat adtak a kezükbe amit nem lett volna szabad és ők vissza is élnek vele. Sajnos odáig jutott a helyzet, hogy mikor éjjel a pihenő időnket töltjük, ők szépen bejönnek és szereltetnek valamit arra nem gondolva, hogy ők hazamennek de mi lehet, hogy már nem alszunk éjjel mivel megyünk valakinek az értékeit illetve az életét menteni.
A lakosságot érintő legfontosabb dolgokon is változtattak. A 105 -ös segélyhívó rendszert elvették tőlünk, így minden segélykérés hozzájuk fut be. Korábban ez úgy működött, hogy telefonált az állampolgár, hogy segítségre van szüksége, a híradósunk felírta kézzel a káresetfelvételi lapra a szükséges információkat és közbe már nyomta a riasztó lámpát. Mire letette a híradós a telefont mi már fel voltunk öltözve és a hívástól számított 1 percen belül el is hagytuk a laktanyát. Ez egy év tizedek óta jól működő rendszer volt.
Az új rendszer: az állampolgár betelefonál, a Katasztrófavédelem híradósa leírja egy lapra a szükséges információkat, leteszi a telefont, begépeli számítógépen (természetese egy ujjal a betűket keresve) egy programba a szükséges információkat, egy rendszeren keresztül (internet) átküldi a mi híradósunknak aki megnyissa kattint hármat az egérrel és mihelyst bemelegedett a nyomtató kinyomtassa, hogy hova és merre kell mennünk hány autóval. Sajnos ez a rendszer végett volt az elmúlt egy évbe több halál is mivel rossz címre küldték a beavatkozó egységet.Remélem a kívülállóknak is feltűnik, hogy mekkora a különbség a régi és az új között. Azt már félve említem meg, hogy ezt eddig 1!! ember látta el most ugyan ehhez kell 3 vagy pár helyen 4 ember!
Azt már nem részletezem, hogy milyen érzés az, mikor segítesz valakin és elveszik az érdemedet azzal, “hogy a katasztrófavédelem szakemberei kiszabadították”………
Sajnos ezekért és még hosszasan lehetne sorolni az elmúlt két évet, nagyon sok bajtársunk mondott fel és lépett át a civil életbe. Nagyon sok jó szakembert vesztett a tűzoltóság akik számtalan anyagi és emberi életet mentettek meg.
Ennyi lett volna röviden, amit mostanában műveltek a tűzoltóságokkal, remélem tisztábban látjátok már a dolgokat.
“Bárcsak tudhatnád, milyen érzés hajnali 3-kor bentragadt gyerekeket keresni egy égő házban, ahogy lángok cikáznak a fejed felett és égetik a tenyeredet, miközben mászol a rogyadozó padlón és alattad ég a konyha.
Bárcsak átéreznéd a feleségnek a fájdalmát, mikor a férjének próbálom megkeresni a pulzusát – de már nincs neki. Elkezdem az újraélesztést azért – remélvén, hogy sikerül visszahozni, miközben legbelül tudom. hogy túl késő.
Bárcsak ismernéd az égő szigetelés jellegzetes szagát, és a füsttől keserű nyál ízét a szádban, a kifordult csizmádban érződő átható forróságot, a lángok ropogását és azt a hátborzongató érzést, mikor semmit nem látsz a sűrű füstben.
Érzések, amelyeket én már rég ismerek.
Bárcsak olvashatnál a gondolataimban, mikor hallom a riasztást és átfutnak az agyamon a kérdések: vaklárma vagy igazi tűz? Vannak-e bent áldozatok? Milyen az épület szerkezete? Milyen veszélyek várnak rám?
Bárcsak érezhetnéd azt a szorongást amit a fecskendőben ülve érzek társaimmal összepréselődve, miközben a gépkocsivezető lába keményen nyomja a gázpedált és újra meg újra nyomom a légkürtöt. mikor nem adják meg az elsőbbséget a kereszteződésekben. Mégis, mikor szükséged van ránk és megérkezünk, az első reakciód az lesz:
-Azt hittem, már sosem érkeztek meg!
Bárcsak ismerhetnéd a gondolataimat amelyek átfutnak az agyamon, miközben egy tinilányt mentek ki egy autoroncsból:
-Mi lenne, ha ez az én lányom, testvérem, barátnőm vagy családtagom volna? És hogyan reagálnak majd a szülei arra, mikor egy rendőr ott áll az ajtóban a sapkájával a kezében?
Bárcsak tudnád milyen érzés a hátsó ajtón beosonni otthon, és úgy üdvözölni a szüleidet és a családodat, hogy nem mered elmondani, hogy majdnem soha többé nem érkeztél haza.
Bárcsak érezhetnéd milyen amikor az emberek szavakkal, vagy akár fizikailag is neked esnek, vagy leszólják amit csinálok, vagy amikor kijelentik: – Ez velem soha nem fog megtörténni!
Bárcsak átérezhetnéd a fizikális és mentális nyomást, a félbeszakított vagy elmaradt étkezéseket, az ébren töltött órákat, és az elmulasztott társadalmi eseményeket, plusz még azt a rengeteg tragédiát amelyet látok nap mint nap.
Bárcsak tudnád micsoda érzés megmenteni valaki életét, vagy megóvni a tulajdonát, vagy ott lenni mikor szükség van rád és rendet teremteni a káoszban.
Bárcsak tudnád, milyen érzés átkarolni egy kisfiút aki azt kérdi:
-Anya jól van? – miközben nem tudsz anélkül a szemébe nézni, hogy magad is ne sírnál és közben nem tudod mit is mondhatnál. Vagy visszatartani valakit, aki végignézi ahogy a barátját próbálják kimenteni a roncsból és újraéleszteni, majd a mentő elszáguld vele.
Egy érzés, amelyet én már régóta ismerek.
Hacsak nem éltél te is ebben, akkor nem értheted meg soha teljesen azt, hogy ki vagyok, kik vagyunk, és hogy mit jelent számunkra a munkánk!
Bárcsak érthetnéd!!!”
Tisztelettel: T. T.
Szebb Jövőt
forrás: Jövőnk.info
Kapcsolódó cikkek:
Tűzoltó olvasónk levele a Tűzoltóság szétveréséről
Katasztrófa ellen Katasztrófakormány
Freedom Report 