‘Egy kávé a szállodában’ – Rémálom, a nem is olyan távoli jövőből

‘A coffee in the hotel’ – Nightmare, in the not too distant future…

Többed magammal beültünk egy kávéra és csevegésre egy szálloda kávézójába.

Körülöttünk voltak mások is, többek között 2 vagy 3 asztal körül, olyan arab formák terpeszkedtek a fotelokban, mint a mostani beözönlők. Csak nem voltak annyira mocskosak és ápolatlanok, de kinézetre semmi biztatót nem mutattak. Néhány fejkendős nő is volt köztük.

Ki kellett mennem a mosdóba, de mivel elég bizalmatlan érzés kerített hatalmába, ezért az aranyékszereimet levettem hogy a barátnőmre bízzam, aki addig a társaságban maradt.

Az egyik távolabbi asztalnál ülők sötét alakok, nagy érdeklődést mutattak irányunkban. De mielőtt elindulhattam volna a toalettre, megjelent a felszolgálónő.

Az asztalon lévő ékszereimre pillantott, amiket épp összeszedett a barátnőm, s készült éppen a táskájában biztonságba helyezni.
A felszolgálónő nem szólt semmit, nem is tudom mire gondolt, talán, hogy nepperek vagyunk? Vagy hogy nem bízom abban, hogy a mosdójukban egyedül nem esem rablás áldozatául?

'Egy kávé a szállodában' - Rémálom, a nem is olyan távoli jövőbőlMindenesetre azt mondta; hogy mielőtt kiszolgálnának azonosítani kell magunkat, ráadásul orvosi vizsgálatnak is alá kell vessenek minket. Mondván, addig nem tud kiszolgálni egyikünket sem…

Kérdésünkre, hogy miféle vizsgálatról van szó és mi a csudáért, – azt válaszolta, hogy fertőző betegségekre kell szűrni minket, annak az eredménye két hét múlva megjön, akkor jöjjünk vissza és kiszolgál bennünket. A vizsgálat eredménye, ha negatív, egyébként 3 hónapig érvényes és 3 hónapon át bármikor visszajöhetünk, s azonnali kiszolgálásban lesz részünk.

Az állam is leesett.

Mélységesen felháborodtam ezen az eljáráson ráadásul, mint mondtam, nem két hét múlva, hanem most akartunk kávézni.
Közöltem a többiekkel, miközben újra felvettem az ékszereimet; hogy elment a kedvem az itteni kávétól, meghívom őket, hogy  üljünk össze nálunk egy kávéra. Vagy menjünk át bármelyikünk otthonába.

Erre a felszolgáló nem akart elengedni, mondván, hogy akkor kivételesen megihatunk itt egy kávét most is, de azért igazoljuk, hogy kik vagyunk, és az egészségügyi szűrést is el kell végezni.

Mondtam, hogy elment a kedvem az itteni kávézástól. Azt mondta, akkor meghív minket egy drinkre a szálló, elég csak a személyazonosságunkat igazolni, sőt az orvosi vizsgálattól is eltekintenek kivételesen. Mondtam a barátnőmnek, húzzunk innen minél előbb, majd elmondom miért.

Mindenesetre felálltunk és távoztunk. Szerencsére nem tartóztattak fel, bár én már arra is felkészültem. A másik asztaltól is átszóltak, hogy a vendégek azért ülnek be, hogy elfogyasszanak valamit, és nem azért, hogy két hét múlva visszajöhessenek. Ebből azaz érzésem keletkezett, hogy ezek valami törzsvendégek, vagy a szálloda, esetleg más cég emberei, akik próbálják menteni a menthetőt, csak hogy meggondoljuk magunkat.

Mikor kiértünk mondtam a többieknek, hogy volt egy olyan érzésem, hogy ezek valamivel meg akartak itatni minket. Akár valami tudatbefolyásoló szert, vagy másféle dolgot tettek volna az italunkba. Jobb, hogy semmit se fogyasztottunk.

Azt nem tudom, hogy követtek-e megfigyeltek-e minket később a távozás után.

***

Ennyi volt az álmom, ami szinte már rémálomnak is elmegy. – Lehet, hogy túl sok disznóságról hallottam már eddig is, – és ez generálta ezt a nagyon furcsa, ne mondjam rémisztő jövőképet mutató álmot.

Szász Gerda / Szabad Riport

Advertisements

Admin névjegye

Az Igazság semmitől sem fél! - Csak attól, ha elhallgatják.
Galéria | Kategória: JEGYZETEK | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.