Ezt mondta Orbán Viktor a kínaiaknak

orbankep201402131

– Orbán Viktor előadása a Kínai Társadalomtudományi Akadémián – 2014. február 13. –

Bevezető részletek, kiemelt idézetek:

…”Az én gondolataim egy magyar nézőpontból beszélnek az európai változásokról… Valójában az egész világ hatalmi viszonyai vannak átalakulóban, és ezeknek a hatalmi viszonyoknak az átrendeződését éljük meg…”

“Röviden összefoglalva tehát számomra világos, hogy az az út, amin ma az európai világ jár, az tovább nem járható, és lassan kifogy a lábunk alól a talaj…”

“Ha Európa nem hirdet meg egy új stratégiát, akkor egyre gyengébbé fog válni, és a világban zajló folyamatokat csak elfogadni tudja majd, de nem lesz képes bekapcsolódni azok alakításába. És ha nem is irányító, de legalább befolyásoló szerepet sem lesz képes játszani. Egy kontinens számára, egy gazdasági, katonai, politikai szövetség számára ez egy sötét jövőkép…’

“Azok a gazdaság- és társadalomszervezési megoldások, amelyek Európát a gazdasági válságba vezették, azok nem használhatók, mert ha azokat használnánk, ismét csak ugyanoda jutnánk. Tehát új megoldásokat kell keresnünk…”

“Itt látok lehetőséget arra, hogyha Kína nagy súllyal akar megjelenni Európában és Közép-Európában, akkor a közép-európai infrastruktúra modernizációjának fölépítésében vehet részt, és annak finanszírozásában tud szerepet vállalni. Ez találkozik a közép-európai népek, az Európai Unió és szerintem Kína érdekeivel is. Remélem, hogy ilyen megállapodásokat a következő időszakban tető alá tudunk majd hozni…”

Teljes szöveg, változtatás nélkül. – Kínai forrás alapján.

1.

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm Önöket, külön is Kína magyarországi nagykövetét, aki itt van társaságunkban.

Népes delegációval érkeztünk ide Kínába. Magyarország egy szűken szervezett, mindösszesen nyolc minisztert tartalmazó kormánnyal működik, közülük négyen vannak itt most velünk, mondhatom, hogy a fél kormány.

Velünk jött több mint 110 vállalatvezető, itt van velünk a Magyar Tudományos Akadémia vezetője, a Nemzeti Bank kormányzója, és számos jeles személyisége a magyar szellemi életnek. Ez jól mutatja, hogy azzal az ambiciózus céllal érkeztünk ide Önökhöz, hogy a kínai-magyar kapcsolatokat egy magasabb szintre emeljük, és ezért nagy örömmel fogadtam el a fölkérést, hogy közép-európai vezetőként a világ egyik új gazdasági és hatalmi erőcentrumában, és egyben legnagyobb népességű országában megosszam Önökkel néhány gondolatot Európáról – erről fogok beszélni –, az Európában végbemenő változásokról, és arról, hogy mi magyarok mit csinálunk, hogyan viszonyulunk az Európában zajló változásokhoz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt a megoldást választottam, hogy fél órát fogok beszélni, és marad fél óránk arra, hogyha kérdéseik vannak, akkor azokra válaszoljak. A kérdések kapcsolódhatnak az előadásomhoz, de ha Önök szükségét látják tágasabb kitekintésnek vagy új téma fölvetésének, a tekintetben is állok a rendelkezésükre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mielőtt elmondanám az európai változásokról kialakított gondolataimat, úgy érzem, hogy a gondolatok érvényességéhez és értelmezéséhez fontos tudni, hogy kitől származnak. Az én gondolataim egy magyar nézőpontból beszélnek az európai változásokról.

A magyarok, mint Önök is tudják, Közép-Európában élnek, tőlünk balra a nagy germán törzsek, tőlünk jobbra a nagy szláv törzsek helyezkednek el. Közöttük pedig mi, akik nem vagyunk sem rokonai, sem pedig ősei egyik velünk szomszédos népcsoportnak sem. Olyan nyelvet beszélünk, amit rajtunk kívül senki sem ért. Azon a területen, ahol most élünk, ott 1100 év óta élünk, akkor érkeztünk oda, akkor foglaltuk el, és akkor rendeztük be ott a magyar államiságot.

Én egy világtörténelmi bravúrnak tartom, hogy a nálunk nagyságrendekkel nagyobb, teljesen más származású és eredetű népcsoportok között 1100 évvel az odaérkezésünk után is a mi államunk, a mi nyelvünk és a mi kultúránk létezik. Ez önmagában a történelemnek egy természeti csodája.

Gyakran írnak le bennünket úgy, hogy „keletiek nyugaton”. Van egy olyan nagyon híres magyar regény, amely erre az életérzésre rímel. Hunok Párizsban – ez a címe. Ez a Magyarországról Párizsba emigráltak világáról szól. Természetesen büszkék vagyunk erre a történelmi teljesítményünkre; a magyarok általában büszkék a történelmükre. Teljesítményorientált gondolkodású nép vagyunk. Mondandóm is ebből a nézőpontból fogalmazódik majd meg.

Nagyra tartjuk a szellemet és a szellemi teljesítményeket. Magasra értékeljük az innovációs, a megújulási és megújítási képességet. A nyelvünk sajátossága és az innovációs fogékonyságunk eredményeképpen számos olyan találmány van a világon, amely magyarokhoz köthető. A Rubik-kockát Önök is ismerik. A számítógép alapját adó lyukkártyás számítógépes rendszert Neumanntól talán szintén. A golyóstollat, amit használnak egy Bíró nevű magyar találta föl, és ha a szünetben isznak egy presszókávét, akkor a presszókávégépről is fontos tudni, hogy magyar mérnök találta föl. Ez egy jó összeállítás arról, hogy a magyar szellem egy sajátos nézőpontból tekinti a világot, és ezért furcsa gondolatok jutnak eszébe.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ami pedig az én saját személyes nézőpontomat illeti, rólam annyit érdemes tudni, hogy egy kormányt vezetek Magyarországon. Ez a kormány egy nemzeti érzelmű kormány. Ennek a kormánynak a szellemi alapjait az 1100 éves magyar múlt és az 1000 éves keresztény szellemi hagyományok adják. Ahhoz a nemzedékhez tartozom Magyarországon, amely aktívan részt vett a földalatti antikommunista és szovjetellenes mozgalmakban, és szerepet vállalt az 1990-ben bekövetkező rendszerváltásban, tehát mi egy szabadságharcos nemzedék vagyunk, magunkat a nemzeti függetlenség és a szabadság harcosainak tekintettük mindig is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy olyan politikai párthoz, közösséghez tartozom, amely amikor megalakult, akkor korhatárt szabott meg. Aki 35 évnél idősebb volt, az nem léphetett be ebbe a szervezetbe. Ezzel akartuk garantálni, hogy a szovjet idők utáni radikális átalakulás jöjjön létre, és mi a radikális, mély átalakulásnak voltunk a hívei.

Önök nyílván tudják, hogy 1990-ben a szovjet világ után Magyarországon létrejött egy új történelmi korszak; ezt mi posztkommunizmusnak nevezzük otthon. Ez húsz évig ált fönn ez a rendszer. Ez 2010-ben csődbe jutott, pénzügyi összeomlásba végződött, és 2010-ben a legutolsó választásokon egy kétharmados nagy felhatalmazással egy új korszakot nyitott meg a mi kormányzatunk, amelynek szellemi alapjai azok keresztények, nemzetiek, demokratikusak, és a gazdasági fölfogásban pedig a spekulációt elvető munkaalapú gondolkodást vall magáénak.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennyit a nézőpontról, ahonnan én majd most beszélni fogok Európáról.

Mondandóm… Amit elmondtam, javunkra írható vagy hátrányunkra, azt magam sem tudom. Minden esetre ebből a nézőpontból fogok beszélni.

A kiindulópont, amit választottam a mai vitánknak kezdetéül, az úgy hangzik, hogy valójában nem egy konjunkturális gazdasági válsággal küszködik ma a nyugati világ, benne Európa, hanem inkább arról van szó, hogy a világ egy teljesen új korszakba lépett, és eddigi kiemelkedő erőterek visszasüllyednek a középszerűségbe, és helyettük – időnként a helyükön is – új gazdasági központok emelkednek fel. Itt többről van szó, mint egyszerű gazdasági átalakulásról. Valójában az egész világ hatalmi viszonyai vannak átalakulóban, és ezeknek a hatalmi viszonyoknak az átrendeződését éljük meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország az Európai Unió tagja, és ezért mi magyarok európai szemüvegen keresztül nézzük ezeket a világátalakító folyamatokat. Ezért, amikor a folyamatokat minősítjük, a most zajló világfolyamatokat minősítjük, akkor úgy gondolkodunk, hogy ami rossz Európának, az rossz Magyarországnak is, és ugyanígy: ami Európát erősíti, az erősíti Magyarországot is.

2.

orban2Az európai helyzetre nézve egy személyes élményt szeretnék megosztani Önökkel. Amikor először voltam miniszterelnök – ez 1998-ban volt; akkor 35 éves voltam – Magyarország tagjelölt volt az Európai Unióba, és ezért részt vehettünk az európai miniszterelnökök találkozóján. Úgyhogy nekem személyes élményeim vannak a 16 évvel ezelőtti Európáról. Az egy önbizalomtól duzzadó, nagy ívű terveket meghirdető, és offenzív, bővülő, terjeszkedő Európa volt, tele önbizalomtól duzzadó miniszterelnökökkel és államelnökökkel és nagy tervekkel. Emlékszem, akkor még azt a tervet fogalmaztuk meg, hogy Európa játsszon jelentős, talán döntő szerepet a világ előttünk álló átalakulásában. Ekkor hozta létre az Európai Unió magát az eurót. Az volt a terv, hogy népesség tekintetében – persze Kínához nem fogható Európa a maga 500 milliójával –, de a népesség tekintetében az Egyesült Államok elé vágunk. Az volt a tervünk, hogy Oroszországgal egy olyan együttműködést hozunk létre, amely lehetővé teszi, hogy az orosz nyersanyagokat és energiát be tudjuk kötni, és csatornázni az európai gazdasági rendszerbe. És arról beszéltünk akkor, hogy az euróból pedig világpénzt fogunk csinálni, és véget vetünk a dollár kizárólagos világpénzszerepének. Ezek voltak a tervek ’98-ban. Aztán 2002-ben elvesztettem a választásokat, és visszamentem mint újraválasztott miniszterelnök 2010-ben ugyanebbe az Európába. Én voltam az egyetlen optimista miniszterelnök. Elfogyott az optimizmus, az önbizalom, a nagy ívű tervek összetöpörödtek, folyamatosan csak a válságmenedzselésről, és a számunkra kedvezőtlen világváltozásokhoz való igazodásról volt szó. Ez óriási változás. Ez jól mutatja azt az utat, amit Európa az elmúlt 16 évben bejárt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, mert világos volt számunkra, hogy ez konkrét előnyökkel jár a hazánk számára. Először is, egy békeövezethez kapcsolódunk. Európában rendszeresen vannak háborúk, és az Európai Unió egy csodálatos találmány, mert képes arra, hogy megakadályozza az európai háborúkat, ezért aki az Európai Unióhoz csatlakozik, egy békeövezethez is kapcsolódik, és ez Európában nagy érték.

Másodsorban, kapcsolódtunk oda, mert tudtuk, hogy egy szovjet időszak és egy kommunista rendszer után tőkehiányos gazdaságunk volt, és pénzügyi forrásokra volt szükségünk, és az Európai Unió ezeket a pénzügyi forrásokat rendelkezésünkre bocsátotta.

És harmadrészt, kapcsolódtunk az unióhoz, mert a szovjet rendszer részeként kiestünk a világ technológiai fejlődésének fősodrásából, és nekünk új modern technológiákra volt szükségünk, hogy újjászervezzük a gazdaságunkat. Ezért Magyarország boldogan csatlakozott az Európai Unióhoz, és ehhez óriási reményeket fűztünk, és sok tekintetben nem is csalódtunk. Azonban a helyzet mára megváltozott, és még mi egy föltörekvő régióhoz, egy világelsőségre törő gazdasági egységhez kapcsolódtunk, ma egy teljesen más képet látunk magunk előtt. És a számok nyelvén fogok kicsit beszélni.

Európa adja a világ lakosságának 8 százalékát. A világ globális termelésének a 25 százaléka jön az Európai Unióból, és a világ összes szociális kiadásának 50 százalékát Európában költjük el. Ezek a számok önmagukban nagyon komoly dilemmákat vetnek föl. De van az éremnek még egy másik oldala is. Ez még sötétebb.

Az Európai Unió 28 tagállamának a teljes adósságállománya ma az 11 ezer milliárd euró. Az évente esedékes visszafizetés a kamatokkal együtt az 2 ezer milliárd euró. Az Európai Unió tagországai – ezekből a számokból is következően – minden áldott nap 1200 millió új adósságot termelnek ki. Ez ma az európai gazdasági rendszer a számok nyelvén.

A kérdés az, hogy ki az a bolond, aki hajlandó ilyen gazdasági rendszert finanszírozni. Ki az az őrült, aki készen áll arra, hogy olcsó forrásokat adjon egy ilyen abszurd számokat mutató gazdasági rendszernek?

Röviden összefoglalva tehát számomra világos, hogy az az út, amin ma az európai világ jár, az tovább nem járható, és lassan kifogy a lábunk alól a talaj.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végül is azt kell mondanom, hogy az európai gazdaságot sújtó válság nem konjunkturális természetű, hanem alapvetően szerkezeti és versenyképességi. Nem lehet tehát abban reménykedni, bár Európában sokan reménykednek ebben, de én ezt a véleményt nem osztom… Nem szabad reménykedni abban, hogy a konjunkturális bajok eltűnése után az európai élet ott folytatódhat, ahol a gazdasági válság előtt megszakadt valamikor 2007-2008-ban.

Valójában Európa egy olyan válságban van, amelyet otthon szeretnek világgazdasági válságnak nevezni.

Vicces történet, de a dolgok lényegére utal, hogy amikor egy másik, nem az Önök, hanem egy másik ázsiai országban európai uniós csúcstalálkozót tartottak az ottani országban, akkor mi európaiak arról akartunk beszélni, hogy világgazdasági válság… Még az ország, ahol voltunk több mint 8 százalékos növekedést tudhat be magának, nem értette ezt az európai szándékot. Ez egy kicsi, de fontos történet, mert arra emlékeztet bennünket, hogy még mindig hajlandóak vagyunk becsapni magunkat, és ahelyett, hogy az európai gazdaság szerkezeti válságáról beszélnénk, úgy teszünk, mintha egy világgazdasági válságban élnénk, holott ez nem igaz. Itt Ázsiában különösképpen, nyilvánvalóan nem az.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy bármennyire is rosszul esik ezt kimondani, de ha Európa nem hirdet meg egy új stratégiát, akkor egyre gyengébbé fog válni, és a világban zajló folyamatokat csak elfogadni tudja majd, de nem lesz képes bekapcsolódni azok alakításába. És ha nem is irányító, de legalább befolyásoló szerepet sem lesz képes játszani. Egy kontinens számára, egy gazdasági, katonai, politikai szövetség számára ez egy sötét jövőkép.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nyilván Önök is megértik, hogy mi európaiak ezt nem szeretnénk. Mi nem akarjuk elfogadni ezt a helyzetet, nem akarunk így élni, nem akarunk tétlenek lenni, és nem akarjuk, hogy beleragadjon az európai kontinens ebbe a helyzetbe. A kérdés csak az, hogy mi a megoldás. Európa ma még ott tart, hogy először is őszintén kell szembenézni a helyzettel, és jó kérdést kell föltenni, mert ha az ember nem tesz föl jó kérdést, kicsi esélye van arra, hogy jó választ kapjon. Előfordul ilyen is, de ez csak a szerencse… Ha jó választ akarunk kapni, jó kérdéseket kell föltenni. Hogy Európa képes lesz-e jó kérdéseket föltenni saját magának, ezt ma még nem tudhatjuk. Van néhány dolog azonban, amit tudunk. Az egyik dolog, amit tudunk – átfogó európai stratégia híján is tudunk –, hogy az Európai Unió többsége által használt közös pénz, az euró stabilizálása nélkül nem lehetséges versenyképes európai gazdaságot fölépíteni. Azt is tudjuk, az eurót csak abban az esetben lehet stabilizálni, hogyha az abban részt vevő, tehát a monetáris unióban részt vevő államok a mainál mélyebb integrációra szánják el magukat. Sürgető, hogy létrejöjjön a monetáris unió mellé egy bankunió, aztán létrejöjjön mellé egy költségvetési unió is. Magyarország nem tagja az eurózónának, mindez tehát ránk nem vonatkozik, de hiába nem vagyunk tagjai az eurózónának, a gazdaságaink – például a magyar export 75 százaléka az euróövezetbe megy… Hiába nem vagyunk tagjai az eurózónának, ha az a zóna nem lesz stabil, az kihat a magyar gazdaságra is. Ezért mi támogatjuk, hogy minél hamarabb egy mélyebb integráció jöjjön létre azok között, akik tagjai az eurózónának. Ez súlyos kérdéseket vet föl.

Önök nyilván ismerik az európai történelmet és az európai kultúrát. Az európai kultúra a nemzeti identitásokra épül, és egy mély unió bizony a nemzeti identitások fontos szeletének átadását jelenti egy közös központ irányába. Mindezt még az a körülmény különösen érdekessé teszi, hogy a domináns gazdasági ereje a kontinensnek Németország, amelynek szintén megvan a maga történelme, és ezért egy német központú gazdasági rendszert elfogadni az Európai Unióba, számos nem gazdasági természetű kérdést vet föl, ezek nagyon bonyolult és nehéz kérdések.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Most szeretnék néhány szót szólni arról, hogy miközben Európára általánosságban igaz, amit elmondtam, aközben differenciálódást is meg lehet figyelni az Európai Unión belül. És itt szeretném fölhívni az Önök figyelmét arra a területre, amit Közép-Európának nevezünk. És Közép-Európa, amely a Balti-tengertől az Adriai-tengerig húzódik, ezzel a válsággal – amely persze bennünket is érint – ha alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, nem egy bajt kapott a nyakába, hanem óriási lehetőséget.

Közép-Európa és benne Magyarország egy történelmi esélyt kapott. Politikai vezetők a bajokra két fajta módon nézhetnek, mondjuk egy gazdasági válságra. Nézhetnek rá, mint Isten csapására. Mint szenvedésre. Mint egy kellemetlen körülményre, amelynek hatásait tompítani próbálják, de nézhetnek rá úgy is, mint egy vissza nem térő lehetőségre. Ugyanis a demokratikus társadalmakban – és Európa társadalmai ilyenek – a változást politikailag elfogadtatni egy rendkívül bonyolult művelet. Azonban gazdasági válság idején, amikor az emberek is megérzik a bajt, és erős vezetést akarnak, és biztosabb távlatokat akarnak, és érzik, hogy változtatni kell, sokkal több változást lehet sokkal rövidebb idő alatt az emberekkel elfogadtatni, meggyőzni őket a változásokról, mint egyébként nem válságos időszakban. Ezért a válság a politikai cselekvés szempontjából – miközben persze senki nem kíván magának válságot –, de egy politikai cselekvési lehetőség. És Közép-Európa, benne Magyarország, úgy gondolom, hogy így tekintett a gazdasági válságra. Lengyelországnak, Csehországnak, Szlovákiának már évek óta komoly gazdasági sikerei vannak, és az elmúlt három évben Magyarország is csatlakozott ezekhez az országokhoz; már nekünk is vannak a válság idején is gazdasági sikereink. Ez jól mutatja – ebben minden elemzés egyetért –, hogy a következő 8-10 évben az európai gazdaság növekedésnek forrása az Közép-Európa lesz. Mindenki egyetért abban, hogy a legmagasabb növekedési rátát a közép-európai országok fogják majd mutatni. Hogy ez miért van így, erről majd mondok néhány szót későbbiekben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország – hogy most a hazámról is mondjak néhány szót – 2010-ben, az akkori parlamenti választások után ezzel a cselekvés iránt elkötelezett politikával kezdett dolgozni. Két tételt mondtunk ki. A válság után a válság előtti világ már nem fog visszatérni. Ezért a kérdés nem az, hogy hogyan kezeljük a válságot, hanem hogy hogyan készítjük föl a válság idején magunkat a válság utáni világra, és arra a versenyhelyzetre, ami majd akkor jön létre. És a második tételünk pedig az volt, hogy azok a gazdaság- és társadalomszervezési megoldások, amelyek Európát a gazdasági válságba vezették, azok nem használhatók, mert ha azokat használnánk, ismét csak ugyanoda jutnánk. Tehát új megoldásokat kell keresnünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Itt van jelentősége a sajátos magyar helyzetnek, itt van jelentősége annak, amiről először beszéltem, hogy Magyarországnak mindig is volt egy sajátos magányosságtudata. Hogy mi rokontalan nép vagyunk. Hogy egyedül vagyunk. Hogy nekünk saját magunknak kell megtalálni a megoldásokat. Hogy nekünk innovatív módon kell gondolkodni. Lásd golyóstoll. Ahhoz, hogy egyébként állni tudjuk a versenyt a világgal. Ezek az ösztönök ezek segítettek 2010-ben, hogy Magyarország a saját út kereséséhez kezdjen.

Magyarországot szokták a többiek Európában úgy hívni, mint „a legnyugatibb keleti ország” vagy „a legkeletiesebb nyugati ország”, és azt gondolom, hogy ez a sajátos peremhelyzete Magyarországnak kiegészülve a szabadságharcos és útkereső és az innovációk iránt fogékony szellemi hajlamaival, segített ahhoz, hogy mi egészen más megoldásokat keressünk 2010 után, mint a többi európai ország.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezért Magyarországot az elmúlt három évben teljes egészében megújítottuk. Nem egy-egy részterületre összpontosítottunk, hanem az egészet próbáltuk meg megújítani. Ennek a politikai alapját az jelentette, hogy a 2010-es választásokon kétharmados parlamenti többséget kaptunk. Olyan nagy ívű változásokat, mint amikről beszélek, véghezvinni csak alkotmányos erővel lehet. A kétharmadnak azért van jelentősége az európai alkotmányos rendszerekben, mert általában kétharmados parlamenti többség kell mindenhol, így Magyarországon is ahhoz, hogy az alkotmányos kereteket át lehessen alakítani. Mi Magyarországon nem módosítottuk a magyar alkotmányt, hanem alkottunk egy új alkotmányt, és ezzel megteremtettük a politikai cselekvésnek a szabadságát, mozgásteret teremtettünk a magunk számára. Az új alkotmány adta meg erre a lehetőséget.

Az új alkotmány mellett alkottunk egy polgári törvénykönyvet, egy új büntetőtörvénykönyvet és egy teljesen új munkatörvénykönyvet is. Vagyis az emberi élet minden fontos területét újra szabályoztuk a jövő versenyképessége érdekében.

3.

orban3Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennek keretében először az állami gazdálkodást tettük rendbe, utána pedig strukturális reformokon keresztül megújítottuk a teljes magyar gazdasági rendszert. Néhány adatot közlök itt az Önök számára. Az államadósságot, amely a GDP arányában kifejezve 85 százalékos volt 78 százalékra vittük le, a folyamatosan csúcsmagas költségvetési deficitünket három százalék alatt tartjuk évek óta, bevezettünk egy családi alapú adózást, amely arányos, tehát egykulcsos adó, 16 százalékkal. Európa egyik legalacsonyabb társasági adórendszerét vezettük be. Kis- és középvállalkozókra ez csak 10 százalék. Jelentősen csökkentettük az adminisztrációs terheket, és radikálisan átalakítottuk a szakképzési rendszerünket, hogy a fiatal nemzedéket alkalmassá tegyük arra a versenyre, ami vár rájuk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én persze nem azért jöttem most ide, hogy a saját lovamat dicsérjem. És készséggel belátom, hogy majd az idő eldönti, hogy az, ami ma Magyarországon történik, az tartós sikert eredményez-e. Én csak annyit mondok most Önöknek, hogy vannak biztató jelek.

Az én politikai krédóm egyébként is az önbizalom és a mértéktartás kombinációja, vagyis hogy a politikai vezető mindig is legyen tisztában a saját tudásának korlátaival, de ez ne eredményezzen cselekvésképtelenséget, hanem a tudás korlátainak elismerését ötvözze cselekvőképességgel. Erre van szükség ahhoz, hogy az ember mértéktartással, de önbizalommal tudjon vezetni egy közösséget. Minden esetre vannak biztató jelek. Európai összefüggésben is azt tudom mondani Önöknek: 2013-ban a gazdasági növekedésünk bár nem volt kínai léptékű, de az európai átlag fölött volt.

A szovjet világ összeomlása óta nem volt olyan magas a foglalkoztatottság aránya Magyarországon, mint ma, ami persze még így is jóval elmarad az Önökétől, az Egyesült Államokétól és a legjobban teljesítő európai országokétól, de a saját korábbi múltunkhoz képest sokat léptünk előre.

Tíz éve nem nőtt, most ebben az évben először, a nők és a fiatalok foglalkoztatása. Európában nálunk ment végbe a második legnagyobb minimálbéremelés. Mi az inflációt teljesen megfékeztük. A külföldi tőkebefektetések összege egy év alatt háromszorosára nőtt, és az ország külkereskedelmi mérlege pedig folyamatosan erősödik, történelmi magasságokban van. Ez még nem a siker, ezek csak a biztató jelek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ugyanakkor az ország visszanyerte politikai mozgásterét is.

Az Európai Unióval számos vitát kellett megvívnunk. Számos gazdaságpolitikai lépésünket ellenezte az Európai Unió. Praktikus, gyakorlati és elvi kifogásokat is támasztott. Ezeket a csatákat mi nyílt politikai küzdelmekben megvívtuk és megnyertük. A túlzottdeficit-eljárás alól, ami egy ilyen súlyos pénzügyi szankciórendszer az Európai Unión belül, szintén sikerült kihoznunk onnan Magyarországot, és sikerült visszatérnünk az Európán kívüli gazdasági piacokra is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Meggyőződésem, hogy az európai jövő akkor lesz sikeres, hogyha az Európai Unióhoz tartozó országok is sikeresek lesznek. Tehát a Brüsszellel fennálló vitáink ellenére, ha Magyarország sikeres, azzal Európát erősíti, és Európát teheti sikeressé. Tehát a viták ellenére meggyőződésem, hogy Brüsszel, az Európai Unió központja, érdekelt a magyar sikerben, még akkor is, hogyha azt más módon érjük el, mint ahogy ők ezt tanácsolni szokták.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Közép-Európáról kell végül még mondanom egy-két szót.

Érdemes tanulmányozniuk azt, hogy a közép-európai országok hogyan illesztették össze saját gazdaságuk modernizációs programját a német gazdasági teljesítménnyel.

Európában egy-egy országnak a sikere nagymértékben függ attól, hogy a német gazdasághoz, amely ma motorját adja az európai növekedésnek, hogyan tud kapcsolódni. Aki jól kapcsolódik, az hosszabb távon is sikeres lehet. Aki rosszul kapcsolódik, annak folyamatosan folyófizetési mérleg és külkereskedelmi mérleg hiányokkal kell szembenéznie.

Közép-Európa mindegyik országa, a lengyelek, a szlovákok, a csehek és a magyarok jól kapcsolódtak a német ipari övezetekhez, ezért ez a térség hosszabb távon is képes növekedést adni az Európai Uniónak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A német ipari technológián keresztül Magyarországnak és Közép-Európának sikerült bekacsolódnia a legmagasabb szinten a világgazdaságba, és a német ipar óriási beruházásokkal van jelen Magyarországon.

Az elmúlt három évben az amerikai nagytőke is visszatért Magyarországra, és nagy amerikai befektetéseket hajtottak végre. Még a németek inkább a gépiparban, addig az amerikaiak inkább a high-techben és az informatikában.

És itt kell egy szót mondanom Kína lehetőségeiről is. Mert mi szeretnénk, hogyha Kína is bekapcsolódna Közép-Európa, s azon belül Magyarország fejlesztésébe.

Az Európai Unió az általa modernizációra költött összegeket hétéves költségvetési szakaszokban határozza meg. Közép-Európa infrastruktúrája félkész állapotban van. Nincsen még autópálya, megfelelően modern vasút, mondjuk Varsó és Budapest között. Nincs összekötve észak-déli irányba az Adria a Baltikummal. Itt fejlesztésekre volna szükség. Azonban az Európai Unió a következő hét évben nem finanszírozza ezeket a fejlesztéseket. És az országok, amelyekről beszélek, pedig továbbra is tőkeszegény országok, tehát nekünk infrastruktúrafejlesztésre és ahhoz kapcsolódó finanszírozásra lesz szükségünk a következő időszakban, a következő évtizedben.

Itt látok lehetőséget arra, hogyha Kína nagy súllyal akar megjelenni Európában és Közép-Európában, akkor a közép-európai infrastruktúra modernizációjának fölépítésében vehet részt, és annak finanszírozásában tud szerepet vállalni. Ez találkozik a közép-európai népek, az Európai Unió és szerintem Kína érdekeivel is. Remélem, hogy ilyen megállapodásokat a következő időszakban tető alá tudunk majd hozni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül egy szót még mondok arról, hogy Magyarország mindazon túl, amit elmondtam, meghirdetett egy úgynevezett keleti nyitás politikát is, hogy visszatérjünk azokra a piacokra, amelyeken valaha ott voltunk, de 1990 után kiszorultunk.

Csak az elmúlt öt hónapban én látogatást tettem és megállapodásokat kötöttem Indiában, Japánban, Törökországban, Oroszországban és Kínában. Ez jól mutatja, hogy Magyarország ezeken a fölemelkedőben lévő és erős országokban szeretne nagyobb súllyal jelen lenni, mint korábban. Ma a magyar exportnak csak 11 százaléka megy az Európai Unión kívülre. Az a célkitűzésünk, hogy 2018-ra ez 33 százalékra növekedjen. Ez feszített és ambiciózus cél, de elérhető.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül… Amikor egy távol-keleti befektetővel nemrégen beszélgettem Magyarországon, aki egy óriási gyárat hozott létre, megkérdeztem, hogy mi az előnye Magyarországnak, miért minket választott. És a következőket mondta. Először is, a földrajzi fekvés miatt; mi Közép-Európa szívében vagyunk. A második, – így fogalmazott – az emberek miatt, akik tudnak és hajlandóak is dolgozni. És a harmadik pedig, a jó kormányzás miatt, amely támogatja a külföldi befektetéseket.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Meggyőződésem, hogyha ehhez még a jó, kedvező földrajzi fekvéshez a dolgozni akaró és dolgozni tudó jól képzett munkaerőhöz, a jó kormányzati teljesítményhez képesek leszünk biztosítani a gazdaság számára még a mainál is alacsonyabb adórendszert, és ha el tudjuk érni a célunkat, hogy Európában nálunk legyen a legolcsóbb az energia, akkor meggyőződésem, hogy Európa legversenyképesebb gazdaságát alakíthatjuk ki ebből 10 milliós Magyarországból.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarországon választások lesznek áprilisban. Abban az esetben, hogyha a választópolgárok a 2010-ben megkezdett politika folyatása mellett döntenek – erre van esély –, akkor meggyőződésem, Magyarország be tudja váltani, valósággá tudja tenni az előtte álló lehetőségeket. És meggyőződésem, hogy akkor az a politika, amely Magyarország és például Kína között gazdasági stratégiai partnerséget kíván fölépíteni, folytatódni fog, és összeköthetjük a sikeres közép-európai országokat a világ növekedésének motorját jelentő ázsiai növekedési központokkal, azon belül Kínával is. Vagyis úgy gondolom, hogy szép jövő előtt állnak a kínai-magyar kapcsolatok.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

CRI (China Radio International)

Szabad Riport Tudósító Iroda

Reklámok

Admin névjegye

Az Igazság semmitől sem fél! - Csak attól, ha elhallgatják.
Galéria | Kategória: BELFÖLD, HÍREK, KÜLFÖLD, SZRTI | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.