Az évszázad pénzügyi csalása a devizahitelezés – Újratöltve

SzRTI: Az 'Év Bankára 2014'

SzRTI: Az ‘Év Bankára 2014-ben’

…”A CHF alapú hitelek esetében a csalásnak – szerény véleményem szerint – egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten, bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is.”

Dr. Lentner Csaba, a párizsi Sorbonne Egyetem professzorának véleményével

Egy kis saját élménybeszámoló: Tegnapelőtt egy lakás eladása miatt, amelynek 2,5évvel ezelőtti vásárlásakor 10,8 millió hitelt kaptam lakásvásárlásra (5 M Ft, 5,8 M euró) vissza kellett fizetnem a hitelt, hogy törölhessék a jelzálogot. A két és fél év alatt havi 86 e Ft törlesztővel kb. 2,4 milliót fizettem be. A hitel megszüntetésekor a 10,8 milliós hitel 11,9 millión állt, azaz még 1,1 milliót kellett ráfizetni. Így összesen 2 és fél év alatt 3,5 milliós hasznot realizált rajtam a legnagyobb ,,magyar” bank.

Nagy naivan kérem a papírt, hogy mégis miket adtak össze, hadd kérdezzem már meg… mert szerettem volna elvinni…

– Azt nem adhatjuk oda! – mondja…

– Akkor kérhetnék egy fénymásolatot?

– Másolatot sem adhatunk ki! – közli a hölgy.

Ha ezek az uniós irányelvek, akkor no comment.

Mostanában a média nagyon elhallgattak a devizaadósokkal kapcsolatban. Néha szóba kerülnek a kormány végtörlesztési intézkedései kapcsán, de azon kívül nem nagyon tesznek említést róluk. Biztosan minden rendben: a kormány megtette, amit a haza megkívánt, aki tudott, végtörlesztett, és ezzel az ügy le van tudva…

Csak a tisztánlátás kedvéért:

,,A hazai bankok semmiféle svájci frankot nem vásároltak Svájcból, hanem csak a frank árfolyamát vették alapul, és összejátszottak a svájci állammal és bankokkal, hogy a frank árfolyamát srófolják föl minél nagyobbra, irreális mértékig. Nálunk több főkolompos is van, akik erről a helyzetről tehetnek. Az akkori PSZÁF is tudott mindenről, az akkori kormány és illetékesek is mindent tudtak a bankcsalásokról. De tudtak erről a MNB-ben is, mégis hallgattak és most is hallgat az MNB-elnök. Most az MNB nem a forint árfolyam erősségén őrködik, hanem éppen ellenkezőleg. Az MNB a külföldi maffiabankok pénzmosodája, hiszen senki sem ellenőrzi az MNB belső működését.”

Dr. Lentner Csaba, SorbonneA megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és ,,magyarázatok” elhagyásával nézzük hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF ,,alapú” kölcsönzések, de előtte nézzük meg, mit mond a párizsi Sorbonne egyetem doktori iskolájának kutató professzora, Dr. Lentner Csaba:

,,A hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt. A bankok szerencsejátékot űztek és rajtavesztettek. A rendszer bedőlésért elsődlegesen ők a felelősek!

– A devizahitelek drámája szinte sorstragédia lett. Hogyan jutottunk idáig?

Dr. Lentner: Tisztázzunk valamit mindjárt az elején! Teljességgel téves és helytelen a szóban forgó problémakör esetében devizahitelről beszélni. Ez ugyanis nem az!

– Hanem mi?

Dr. L.: Gigantikus átverés. A svájci jegybank legfrissebb adatai azt igazolják, hogy a külföldi bankok Magyarországon működő leánybankjai az általuk nyújtott hiteleket nem refinanszíroztatták frankkal, nem vettek föl valós bankközi frank hitelt, és nem bocsátottak ki frank alapú kötvényeket sem. A Svájci Nemzeti Bank pénzkibocsátása ugyanis nem növekedett olyan mértékben, amilyen mértékben szükséges lett volna ezen csereügyletekhez. Egyszerűen nincs annyi frank a piacon, amennyi a frank alapúnak mondott hitelek fedezete kellene legyen… Az a hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt.

– Akkor mire alapozták a bankok ezeket a hiteleket?

Dr. L.: Nagy valószínűséggel úgynevezett SWAP(csere) ügyletekre… Meggyőződésem, hogy a szükséges átvilágítások olyan eredményeket hoznának, amelyek alapjaiban megváltoztatnák az adósok szorongatott helyzetét, sok esetben akár büntetőjogi következményekkel is járhatnak a bankok vonatkozásában. A rosszhiszeműség ugyanis okkal vélelmezhető! Az ebből fakadó banki veszteségeket pedig a pénzintézeteknek házon belül kell orvosolniuk, azt semmi szín alatt nem terhelhetik rá az ügyfelekre, akik nem tudták, nem is tudhatták, hogy csapdába csalják őket!

Tehát kedves átvert, becsapott hitelesek, robbant a bomba, mert nincs frank, nincs CHF, nincs árfolyamkockázat!”

Egy példa:

Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik, lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezett, Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen mindegy, melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük. Jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank sem jelent meg, sem fizikai, sem átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztő részlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF-alapot választották, magyarul bekapták a horgot. Nézzük, mi is történt tulajdonképpen!

A bank Rászedettéknek kölcsön adott kvázi 50.000 svájci frankot évi 5 % kamatra. Viszont a lakóparképítők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsön kapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek, és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztőrészletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt – miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták –, a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig.

A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot.

De nemcsak a törlesztő részlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? Másodlagosan, de elsődlegesen egészen más.

Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették – tudtukon kívül – arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel.

Persze most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz hússzorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A ,,likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a ,,szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra, (jegyezzük meg, hogy ,,békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10 %) lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének (a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy ,,a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat”).

Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben! Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi sem indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók léprecsalása volt. Az nem várható el a széles lakosságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetett, hogy ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztő részlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a sulykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik:

,,Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.

Egy kis érdekesség, de alapvető információ!

Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy a CHF alapú hitelek esetében a csalásnak – szerény véleményem szerint – egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten, bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is.

Leleplező.eu

SzRTI

Reklámok

Admin névjegye

Az Igazság semmitől sem fél! - Csak attól, ha elhallgatják.
Galéria | Kategória: OTTHONVÉDELEM | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.