A hazugság arcai a tájékoztatásban – Igazság vs. Kúria

Ha innen nézem vemhes, ha onnan nézem nem vemhes
A BAMA.hu „Szenteste késeltek meg egy nőt Pécsett, a saját kapujában” címmel megjelent megrázó olvasói levélben megírt eset körülményein túl, az úgynevezett rendőrségi tájékoztatás is felháborító.

„A Pécsi Rendőrkapitányság súlyos testi sértés kísérlet elkövetésének gyanúja miatt indított büntetőeljárást ismeretlen tettes ellen.”
A rendőrségi információ ismét félinformáció, nem találjuk kielégítően korrektnek.
Hogy-hogy „súlyos testi sértés kísérlet elkövetésének gyanúja” miatt indították az eljárást?
Ez nem elkövetési kísérlet volt, hanem elkövetés, nem gyanú, hanem tény. A kísérlet leginkább az emberölésre irányult a súlyos testi sértés tette azonban megtörtént. Olyannyira, hogy a hölgy kórházi ellátásra, sőt műtétre is szorult miatta.
Ez a bagatelizáló értelmezés igen álságos, de nem egyedi és nem meglepő! Az az érzése keletkezhet az embernek, hogy valamit palástolni igyekeznek.
A Soroksári kocogó asszony brutális legyilkolását, majd az azt követő gyalázatot is ilyen „szemérmesen” szűkszavú, tényeket elhallgató közleményt adott ki első lépésben a rendőrség.

igazsáf_és_pénz_justice_and_moneyNem jogász szemmel
A fenti elleplező módon közölt tájékoztatás egy másik hasonló stílusú politikai „tájékoztatást” juttatott eszünkbe. Legutóbb elképedtünk az igazságot letagadó és határtalan cinizmussal közreadott, kúria magyarázkodáson, miszerint
„ … a devizahiteles szerződés konstrukciója nem ütközik nyilvánvalóan a jó erkölcsbe, hiszen azért kötötték meg, mert az adós célja az volt, hogy a forint-kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jusson kölcsönhöz.”
Ez a típusos magyarázat az aljas csúsztatás mellett, komoly etikai kérdéseket vet fel.

Először is a jó erkölcs igen „sajátos” átértelmezése az, ami felháborító.
Hányféle jó erkölcsöt ismerünk? Normális esetben egyfélét. Mégpedig az emberek elsöprő többségének erkölcsi alapállását (még az agymosottakét is). Ám most azt látjuk, hogy a bankár és multi világ ismét, immár jogilag is megerőszakolja az emberek normális erkölcseit a saját deformált és káros értelmezésével.
Ha a multi bankok egy x milliós kölcsönért annak négyszeresét követelik, az igenis a jó erkölcsbe ütköző uzsora. Még akkor is, ha hatalmi pozícióban lévő jogvégzettek a fosztogatók szócsöveként ennek az ellenkezőjét állítják.

Ha az egyik szerződő fél a saját (pénz)érdekei szerinti szerződést egyoldalúan kényszerít rá a másik szerződő félre, méghozzá hatalmával, erejével visszaélve, az nem szerződés, hanem DIKTÁTUM. (akárcsak csak az ún. békeszerződések, vagy a multik ún. általános szerződési feltételei) Ezek az úgynevezett „szerződések” az igazság és a jó erkölcs teljes semmibevételét valósítják meg rendszerint több szabályt is átértelmezve saját hasznukra.

szerzödésHa egy multi (bank) egy „szerződést” egyoldalúan utólagosan akár többször is megváltoztat, az nem csupán a jó erkölcsbe ütközik, hanem még jogszerűtlen is. Tehát arra hivatkozni, hogy az ilyen „devizaszerződésekre” nem volt külön jogszabály igencsak álságos, hiszen a kereskedelmi szerződések tartami és formai vonatkozásban kötöttek, azaz bizonyos jogi keretek közé vannak zárva.
Ezek a jogi keretek azonban nem teszik lehetővé a szerződések egyoldalú módosítását, átértelmezését. A hitelszerződések pedig lényegében kereskedelmi szerződések, egy áru, termék értékesítéséről szólnak. (Bár a hitelszerződésekről ma már bebizonyosodott, hogy hibás termékek.)

Legjobb védekezés, a támadás
„ … a devizahiteles szerződés konstrukciója nem ütközik nyilvánvalóan a jó erkölcsbe, hiszen azért kötötték meg, mert az adós célja az volt, hogy a forint-kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jusson kölcsönhöz.
Ebben a mondatban a legaljasabb ez a megfogalmazás, mely azt sugallja, hogy az adós kapzsisága volt az oka a szerződések ilyen formájú létrejöttének. Kvázi, ha a fránya, kölcsönre szoruló fogyasztó nem akart volna nyerészkedni, akkor ilyen szerződések nem kerültek volna megkötésre. Az meg már szintén elhallgatott tény, hogy a nem létező „piaci versenyben” (bank kartell) jóformán csak félrevezető és kizsákmányoló hitelszerződésekből volt bő választék.
Ennek az ellenkezőjével is megvádolták a fogyasztókat, mikor némely tájékoztatások arról szóltak, hogy a kölcsönigénylő, a saját ostobaságának az áldozata, mert nem ért a pénzügyekhez, mert nem értette meg, vagy rosszul értelmezte a szerződést. E közben az eladók, a közvetítők, és jogászok (közjegyzők) tájékoztatási kötelezettségének elmulasztásáról egy árva szót sem ejtettek. Ahogyan arról sem, hogy a devizaszerződések kifizethetetlenségéről, buktatóiról, a várható következményekről és átveréséről magukat a banki alkalmazottakat sem tájékoztatta saját felső vezetésük. Ezekkel a tényekkel csak az extraprofit haszonélvezői, és a beavatottak voltak képben.

Vádolták már a fogyasztókat azzal is, hogy felelőtlenek voltak, amikor a devizahitel mellett döntöttek.
Azért két dolgot ehhez a vádhoz ne felejtsünk el, még ha banki pénzügyi machinációk tekintetében szándékosan a mélytudatlanság kómájába is tartják a lakosságot, azért a fogyasztók nem voltak felelőtlenek. Nem voltak azok, mert mielőtt kölcsönért folyamodtak, alaposan körülnéztek a rájuk zúduló – és mint utólag kiderült, alaposan megtévesztő – hitelajánlatok között, és számoltak. Próbálták kiszámolni, melyik hitel lesz számukra a legkedvezőbb feltételű, melyik az, amit normál körülmények esetén be tudnak vállalni, akár hosszabb távra is. Vagyis a tőlük elvárható alapossággal döntöttek. Arra, hogy az átadott információk, hamisak és csapdába ejtők voltak, csak utólag derült fény. Ráadásul az épp regnáló kormány, a politika folyamatosan azt szajkózta – mely szintén hazugság volt –, hogy a munkahelyek megtartása és új munkahelyek teremtése zajlik. Ergo reálisnak tűnhetett, hogy akinek van munkahelye az meg is marad, de legalábbis fog új munkahelyet találni.

ház_ilyen_volt_ilyen_lettA másik, és talán leglényegesebb, hogy a fogyasztók, azaz a hitelre kényszerülők, legalább 90%-a a hitelt nem hedonizálásra, nyerészkedésre, hanem értékteremtésre használta fel. – ellentétben a hitelnyújtókkal.

A Kúria magyarázkodásának csupán egyetlen mondatát jártunk körbe.
Noha, a többi mondatának hátsó szándékát is könnyen pellengérre állíthatnánk. – Sajnos!
De már ennek az egyetlen mondatnak a megvizsgálása után levonhatjuk a következtetést a bankoligarchiával egy követ fúj a mindenkori hatalom minden ágának minden képviselője, legfeljebb a motivációikban lehet némi eltérés.

A hitelről, pénzről, hitelezőkről, hatalomról, és hazugságról …
Alább néhány ismert és kevésbé ismert vélekedést gyűjtöttünk össze a témában.

A hitel eredeti célja, hogy tőkét biztosítson a fejlődéshez, fejlesztéshez, értékteremtéshez. Mára ezt az eredeti célt a kufárok, az élősködő pénzkölcsönzők önös haszonra, extraprofitra és életfogytig tartó kamatrabszolgaságra változtatták.
(Audie)

„…A valóságban nem is volt kockázat vállalásra kötelezhető az adós – mi köze lenne már adósnak ahhoz, hogy honnét fedezi a bank a kihelyezett hitelt – az nem az adós, hanem a bank kockázata…”

„Aki törvényes kamatnál többet kíván, az előttem uzsorás, akárhogy hímezzük a dolgot. De nálunk sok ember jó szívvel adná pénzét 5- s 6-tal 100-túl, ha tőkepénze feneken s nem levegőn, hypothekán s nem hypothesisen állhatna, és sokkal szívesebben, mint 10- s 20-szal 100-túl bizonyosság s hitel nélkül; s ha ezen utolsót teszik is, sokan eleintén a törvénynek ebbeli hiányos létével csendesítik el lelkiisméreteket; mint sok katona ellenség előtt szükségből csak egyszer élvén máséval, végre megrögzött rablóvá lesz; úgy ama pénzes nehány megilletődés után rendes uzsorássá válik, ki többé pirulni nem tud. S erre a törvények hiányossága vezet, melyeknek az embert éppen ellenkező útra kellene idézni s kénszerítni!”
(Széchenyi)

„A pénzteremtéshez pénz kell, de nem feltétlenül a sajátod.”
(Robert Toru Kiyosaki)

„A bank egy olyan hely, ahol pénzt adnak neked kölcsön, amennyiben bebizonyítod, hogy nincs rá szükséged.”
(Bob Hope)

„A bankár egy olyan ember, aki kölcsönadja neked az esernyőt, amikor süt a nap, de visszakéri egy perccel azelőtt, hogy eleredne az eső.”
(Mark Twain)

„Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
Elveszti önmagát, el a barátot;
Viszont, adósság a gazdálkodás
Hegyét tompítja.”
(William Shakespeare)

„Senkitől se lehet többet követelni, mint amennyije van. Durva hibát követ el az a hitelező, aki adósának életerejét elvágja.”
(Krausz Simon)

„Mikor nagyobb pénzösszegekről van szó, nem ajánlatos megbízni senkiben.”
(Agatha Christie)

„Kedves barátom, csak azt az egyet tanulja meg, hogy adós sose legyen. Soha adósságot! Soha. Minden bűnnek az a melegágya, az adósság. Inkább koplalni, nélkülözni, dolgozni, csak adósság ne legyen.”
(Móricz Zsigmond)

„Akinek a sors több előjogot, hatalmat vagy vagyont juttatott, arra több kötelezettséget is rótt.”
(Krausz Simon)

„A tudás nem csupán az emberek létének megjavítására használható, de félelemkeltésre és meghökkentésre is.”
(Héron)

„Amikor az emberek félnek a kormánytól, az önkényuralom. Amikor a kormány fél az emberektől, az szabadság.”
(Thomas Jefferson)

„Akit a hatalom képes rövidlátóvá tenni, azt a korlátlan hatalom előbb vagy utóbb meg fogja vakítani.”
(Fonyódi Tibor)

„A politikus a következő választásra gondol; az államférfi a következő nemzedékre. Az emberek a legjobb politikusokra szavaznak, aztán csodálkoznak, hogy rossz államférfiakat kaptak.”
„Amíg a politikus csak jelölt, látja az egyedi szenvedést; amint felért a csúcsra, mindez statisztikává válik.”
(Szent-Györgyi Albert)

„Az igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, nem szorul rá.”
(Mikszáth Kálmán)

„Amikor a törpék megszerzik a hatalmat arra, hogy mindenkit egyenlővé tegyenek, csak egyféle módot ismernek rá. Levágják a fejét azoknak, akik magasabbak.”
(Wass Albert)

„A nagyság visszaél a hatalmával, midőn azt elszakítja a lelkiismerettől.”
(William Shakespeare)

„Az a kormány, amely cenzúrája révén visszatart lényeges tudnivalókat, nem demokratikusabb, mint az a kormány, amely egyszerűen csak hazudik.”
(Morgan Scott Peck)

„Hol az uralkodó nem önkény, hanem csak élő törvények szerént uralkodhatik, a sajtó szabadságában inkább támaszra, mint ellenségre talál a kormány.”
(Kossuth Lajos)

„Az eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos nemzetnek nincs feltámadás.”
(Kossuth Lajos)

Audie – Szabad Riport Tudósító Iroda

Advertisements

Admin névjegye

Az Igazság semmitől sem fél! - Csak attól, ha elhallgatják.
Galéria | Kategória: Audie, OTTHONVÉDELEM
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.