Illatos, teliholdas, – szeptemberi éj…

Illatos teliholdas szeptemberi éj

Szeptember közepe.Telihold van. Olyan éjszaka, mely ritka már manapság. – Ezüstösen ragyog a hold, és hatalmas a csend. – Az emberek eltűntek.

Elbújtak, vagy meghaltak, – félnek, vagy alszanak… csak a szellő susog a fák lombjai között, vagy zörgeti a kiszáradt kukorica szárakat.

És az illat, az szinte semmihez sem fogható. – Az utóbbi hónapokban, sőt években már nem igazán lehetett érezni ilyet, – mely bódítóan árad tova a szellő szárnyán.

Egyszerre van benne a nedves föld, a dús fű, és a késői virágok illata, a tiszta oxigén, az ég lehellete. – Most nincs benzinbűz, – nincs vegyszerszag, – nincs izzadtság és rosszindulat szaga, nincs trágyaszag.

Mondom az emberek valahová eltűntek. Csak ez az áradó illat maradt, akár az Isten ajándéka, ebben az ezüstös éjszakában itt, a Hazánk közepén.

Csak a jók maradtak itt, – néhányan… Ők is nézik a holdat. – Nézik a csillagokat. Keresik eltávozott szeretteik jeleit az égen, és olykor meg is találják.

Szívük nyugodtan dobban. Halkan imádkoznak értük, s az élőkért. “Áldd meg őket, áldd meg szeretteinket, s áldd meg Drága Hazánkat, ó Uram!”

Admin névjegye

Az Igazság semmitől sem fél! - Csak attól, ha elhallgatják.
Kategória: CIKKEK, JEGYZETEK, SZRTI | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.