A globalizáció kínjai

„Senki sem számított arra, hogy már a kétezres évek közepére Oroszország  jelentős globális játékos lesz. A  Nyugaton Oroszországot úgy vették, hogy na jó,  nem adjuk meg neki a halálos döfést, de most  legalább 30 évre Oroszországot nem kell számításba venni. 1998 bizonyult mélypontnak, amikor mindenki csak legyintett Oroszországra, de mindössze 7-8 év múlva Oroszország visszatért, hogy részt vegyen a világügyek  rendezésében.”

***

Húsz évvel ezelőtt a világ politikai térképéről eltűnt a Szovjetunió nevű szuperhatalom. Szakértők szerint a végzetes finálé eleve el volt rendelve: a szovjet rendszerválság belső okok miatt fejlődött ki és teljes erővel már a hidegháború befejezése után jelentkezett. Hiszen a Szovjetunió minden intézményével együtt csupán a fegyveres politikai szembenállásra volt alkalmas, de semmiképpen sem a békés együttélésre a sokpólusú integrált világban.

Éppen a Szovjetunió végével tűnt el az egyensúly és megtörténhetett a globalizáció, amelyik a Szovjetunió felbomlása fő eredményének tekinthető.  Elmosódtak a határok, amelyek korábban teljesen átjárhatatlanok voltak, megjelent a gazdasági, politikai és információs közös térség. A világ rendkívül nagy lendületet kapott. Jelenleg javában tart még az átmeneti időszak  – mondta az Oroszország Hangjának nyilatkozva a Rosszija V Globalnoj Polityike (Oroszország a globális politikában) magazin főszerkesztője, Fjodor Lukjanov.

„Az átmeneti jelleg azt jelenti, hogy a korábbi intézmények, az ENSZ-től  kezdve a NATO-ig, IMF-ig, EU-ig degradálódnak. Minden, amit látunk, hanyatlás. Egyelőre senki sem képes megmondani, hogy mi lép a régi intézmények helyébe.”

A bizonytalanság jelentős mértékben azzal is kapcsolatos, hogy  20 év során az egész eurázsiai térség gyökeres szerkezeti átalakításokon  esett át. A volt Szovjetunió  térségében 15 ország alakult. Aztán felbomlott Jugoszlávia, Csehszlovákia. Számos nemzetközileg nem elismert ország létezik. A válás nem volt vérmentes. Ha csupán a posztszovjet térséget vesszük, utalhatunk a hegyi karabahi, Dnyeszter-melléki, tádzsikisztáni, észak-kaukázusi, csecsenföldi háborúkra. A konfliktusok messziről sem tekinthetők kimerítettnek – véli a Politika alapítvány elnöke, Vjacseszláv Nyikonov.

„Nem régen, amikor Grúzia megtámadta Dél-Oszétiát, szemtanúi lehettünk azon háborúk kiújulásának, amelyek a Szovjetunió felbomlását követően dúltak. Az abháziai háború szintén reális forgatókönyv volt abban a pillanatban, lövöldöztek ott. A Szovjetunió felbomlásának következményei helyi konfliktusok alakjában máig érezhetők.”

Ami Oroszországot illeti, húsz év alatt nehéz utat tett meg. Csodálatos, hogy ilyen gyorsan visszatérhetett a „legmagasabb ligába”, ha tekintetbe vesszük az átélt összeomlás nagyságrendjét – mondta Fjodor Lukjanov.

„Senki sem számított arra, hogy már a kétezres évek közepére Oroszország  jelentős globális játékos lesz. A  Nyugaton Oroszországot úgy vették, hogy na jó,  nem adjuk meg neki a halálos döfést, de most  legalább 30 évre Oroszországot nem kell számításba venni. 1998 bizonyult mélypontnak, amikor mindenki csak legyintett Oroszországra, de mindössze 7-8 év múlva Oroszország visszatért, hogy részt vegyen a világügyek  rendezésében.”

Az orosz gazdaság növekedésével párhuzamosan növekedni fognak politikai lehetőségei is. Jelenleg Oroszország tagja olyan szervezeteknek, amelyek hatnak a világhelyzetre – a Sanghaji Együttműködési Szervezetről és különösen a BRICS csoportról van szó. Az utóbbi jelentős mértékben hangadónak tekinthető a pénzügyi szervezeteknél és a G20-nál.

Oroszország számára jelenleg a legfontosabb megtartani a stabilitást és a nemzetközi erőegyensúlyt – hangsúlyozzák az Oroszország Hangja  beszédpartnerei. Közben  figyelembe kell venni, hogy a Szovjetunió felbomlása után az egész világ, beleértve Oroszországot, teljesen megváltozott.

ruv. ru

Admin névjegye

Az Igazság semmitől sem fél! - Csak attól, ha elhallgatják.
Galéria | Kategória: HÍREK, KÜLFÖLD, SZEMEZGETŐ | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.